Utolsó kommentek

Facebook

Címkék

1014 (1) 1047 (1) 1116 (1) 13t (1) 1 35 (1) 2012 (4) 2013 (5) 2014 (3) 2015 (1) 2017 (2) 3-as korszak (1) 3dtrainstuff (1) 60-as évek vasúti kocsija (1) Aaf 1200 (1) Aa 1200 (1) acme (2) ACSEV (1) AEGV (1) agv (1) AK Interactive (2) Albergbahn (1) amerika (16) anime (1) anno (1) apple (1) arnold (7) ATAC (1) átalakítás (1) átépítés (1) atlas (1) auckland (1) bachmann (3) bahn (1) Bahv (1) Bahvé (1) balatonfenyves (1) barkácsolás (1) behúzottvégű kocsi (1) bigyó (1) bizbasz (4) bkv (1) br120 (1) brawa (7) bringa (1) bringázás (1) brit (27) brno (1) buseck (2) busz (1) caf (1) cargo (1) CD (1) CFR (1) cfr (1) Címkék (3) Class66 (1) coast starlight (1) CSD (1) csd (1) cseh (1) csehszlovák (1) Csörgő (2) csuka kocsi (1) dán (1) dapol (3) db (2) dcc (2) debrecen (1) deltic (1) densha de go (1) desiro (1) digitális újság (3) digitrax (1) dioráma (1) dm-toys (1) dockland light railway (1) dr (1) dunakanyar (1) edition atlas (1) eep (1) einheitswagen (1) Elektra (1) emd (1) énblog (1) építés (2) epoch 3 (2) épület (2) étkezőkocsi (1) favázas kocsi (1) favázas személykocsi (1) felischmann (2) fényképek (4) festés (1) film (3) fleischmann (6) fogó (1) forgóváz (1) FORTEPAN (1) fotó (1) fotóvonat (2) freilassing (1) fremo (2) fs (1) ganz (1) glacier (2) glacier express (2) Gotthard (1) gőzmozdony (3) gőzmozdonyok (1) gőzös (1) Gőzös vezérlő (1) graham farish (3) green (1) gta (1) gyermekvasút (4) Győr (1) gyorsvonati kocsi (1) gysev (6) GYV (1) h0 (2) H0 MÁV modell (5) H0 modellvasút (4) H0 személykocsi (7) H0 személyvagon (6) H0 teherkocsi (1) H0 tehervagon (2) hectorrail (1) (3) hobbytrain (3) hóesés (2) hornby (1) ICE (1) ics (2) III-as korszak (2) ingaszerelvény (1) Ingavonat (2) Ingavonati vezérlőkocsi (1) intermountain (1) iphone (2) italo (1) izé (1) jaegendorfer (3) japán (33) järnvägsbilder (1) k2 (1) KALÁKA forgóváz (1) kando (1) katalógus (1) Kato (1) kato (16) kcsv (1) kemence (1) kiállítás (9) kickstarter (2) Kisgyőri (1) kiskunmodell (1) Kisvasut (1) kisvasut (3) kisvasút (12) kisvasúti nap (1) kocsibelső (1) konstal (2) könyv (2) Koppenhága (1) koszolás (3) koszovó (1) krakkó (2) kuehn (1) lacush (1) LÁEV (1) LÁÉV (1) lemke (2) lillafüred (1) london (8) london overground (1) london underground (3) m62230 (1) magánvasút (3) magazin (13) maglev (3) magyar (4) makett (3) manga (1) mangattan liner (1) maps (1) mátravasút (1) matricázás (1) MÁV (13) máv (4) MÁV Bat 5955 (1) MÁV Tcs (1) MÁV WR252 (1) MÁV WR 252 (1) MÁV WR 252 modell (1) mende (2) meng (1) metró (4) mftrain (1) micro ace (1) mig (1) minitrix (2) miniversum (1) mobil (1) modellbahnuinon (1) modellbahnunion (1) modellbahn bau (2) modellbahn union (1) modellbaumesse (1) modellezés (1) modellvasút (63) modellvasut (1) modellvasúti járműépítés (3) modellvasút építés (6) modell átalakítás (5) modell átépítés (4) model coach (1) model rail (3) modern railways (2) modul (2) moha2000 (1) mokra gora (1) mosonshow (1) mozdonyvezetés (1) MTB (1) múzeum (3) múzeumok éjszakája (2) N700A (1) nagycenk (1) nanogauge (1) naptár (1) német (2) németország (2) new york (6) nohab (9) NOHAB-GM Alapítvány (2) nosztalgia (2) növényzet (1) NTIME (1) ntv (1) n scale (1) öbb (6) olasz (3) olaszország (1) On30 (1) orient (2) pályázat (1) papír (1) passau (1) pesa (1) piko (3) PIKO ME 213 (1) PIKO ME 217 (1) poggyászkocsi (1) pontebbana (1) Pőrekocsi (1) posta (1) Prága (1) r8ts (2) railfans (1) railjet (1) railway herald (1) railworks (5) régi modellek (1) régi PIKO (1) régi vasúti kocsi (1) rhb (1) roco (4) Roma-Giardinetti (1) RT6N1 (1) run8 (1) run 8 train simulator (1) salzburg (1) san francisco (1) scale 0 (10) scale 00 (1) scale g (1) scale h0 (3) Scale H0 (1) scale ho (7) scale n (96) scale t (1) scale tt (1) scale TT (1) Schicht (2) seattle (1) semmeringbahn (1) Shinkansen (1) shinkansen (6) simsig (1) síntisztítás (1) sisi (1) sj (1) Škoda (2) skyliner (1) soufflet (1) spur0 (4) spur n (4) Star Wars (1) Stefer (1) stratégia (11) stuttgart (3) svájc (2) swing (1) swt (2) Szeged (1) személykocsi (2) személyvagon (2) szerbia (1) szergej (2) szimulátor (42) szlovák (1) szolnok (2) t-trak (4) t691 (1) Tågab (1) taigatrommel (1) találkozó (11) tanker (1) társasjáték (1) tartálykocsi (1) tarvisio (1) Tátra (3) taurus (2) tavasz (1) teherkocs (1) teherkocsi (9) tehervagon (4) teknő (1) tél (4) telefon (2) terepasztal (8) térkép (1) ticket to ride (1) Tokaido (1) tokió (5) tomy (1) tomytec (6) trainkos (1) trainworld (1) trainz (9) train fever (1) train simulator (21) transport fever (1) transport tycoon (1) trix (2) trumpeter (1) ts2015 (1) ts2016 (1) új-zéland (1) újság (1) usa (1) utazás (2) UV (1) Uzsgyi (2) v200 (1) v63 (2) varsó (1) vasút (4) vasut (1) vasútfotózás (1) vasútgépész (1) vasúti járművek (1) vasutmodell (1) vasútmodell (15) vasútmodellezés (10) vasútmodell átalakítás (6) vasútmodell átépítés (7) vasútmodell felújítás (1) vasúttörténet (2) vectron (1) Veszprém (1) vezérlőkocsi (1) villamos (20) villanymozdony (2) virtuális vasút (80) vmc (1) vonatfotózás (15) vvt (3) weathering (1) westbahn (1) wiz (1) woodland scenics (2) workshop (1) wos (9) WR252 (1) WR 252 (1) yamanote (2) z (1) z21 (1) zinio (1) zssk cargo (1) Címkefelhő

Bolyongás Erdély várai és templomai között - 2. rész

2017.10.19. 06:45 Tastam

272_1.jpgSzokásunkhoz híven az idén is eltöltöttünk néhány napot Erdélyben, ez a mostani utazás azonban kissé eltért a megszokottól. Egyrészt azért, mert két részből állt, másrészt - éppen az előző pont miatt - kissé hosszabb volt a megszokottnál, harmadrészt pedig azért, mert már ismerős tájakat látogattunk sorra. Az apropót székelyföldi ismerőseink meghívása adta, akik leányuk "kicsengetése" (ballagása) alkalmából láttak minket szívesen. Csakhogy nem akartunk visszaélni a vendégszeretetükkel, ezért két, náluk töltött éjszaka után átcihelődtünk a nevezetes fürdőhelyre, Kovásznára. Ott ugyan már több ízben is megfordultunk, azonban bármikor szívesen visszatérünk a csodálatos természeti szépségekkel megáldott helyen fekvő településre. A fentiekből egyenesen következik, hogy utunk tervezésekor nem vasútfotós szempontok játszották a főszerepet, próbáltuk nevezetes várak és templomok megtekintésére is fókuszálni, ám végül kapcsolataink életben tartása és kulturális éhségünk csillapítása mellett a vonatok megfigyelésére is jutott idő. Lássuk most a beszámoló második részét!

Nem tartozik ugyan szorosan a tárgyhoz, de essék pár szó kovásznai szállásunkról is. Egy kellemes panzióban laktunk, közel a belvároshoz. A tulajdonos, ahogy az Erdélyben lenni szokott, nagyon közvetlen és barátságos volt velünk, s beszélgetés közben, miután látta, honnan érkeztünk, egyszer csak megkérdezte, nem ismerünk-e egy bizonyos személyt, aki ugyanabban a városban lakik, mint mi. Őt ugyan nem, de a testvérét ismertük már régről, hisz' munkatársunk volt és az édesanyját is, aki szintén ott dolgozott. Végül ott lyukadtunk ki, hogy ez az édesanya - nevezzük Vilma néninek - és a panziótulajdonos nagymamája testvérek voltak. A Vilma néni még a nyolcvanas éveiben is rendszeresen, évente járt haza, Zabolára, a család két ágának kapcsolata a halálával szakadt meg. Most eldicsekedhetnék azzal, hogy sikerült újraegyesítenünk a családot, azonban az túl szép lenne. Bár megindult közöttük a telefonálgatás és a facebookolás, azonban a nagy összejövetel még várat magára.

273_1.jpg Első kovásznai éjszakánk után, szombaton, 22-én Gyimesbükkre, az ezeréves határhoz indultunk, de első nekifutásra csak a szomszéd településig, Vilma néni szülőfalujáig jutottunk. A Háromszéki-havasok lábánál elterülő Zabola (Zăbala) több jelentős műemlékkel is dicsekedhet. Ezek egyike, a Mikes-kastély éppen felújítás alatt áll, nem látogatható. A másik a közvetlenül az országút mellett magasodó erődtemplom. Építésének időpontját ugyan nem ismerjük, azonban gótikus stílusa alapján feltételezhető, hogy a 14. századból való. Mai formáját többszörös átépítés után nyerte el, a többféle stílusjegy mégis egységes megjelenést kölcsönöz az építménynek. A templomkertben is érdemes nézelődni, itt található a nagyszebeni csatában elesett Mikes Kelemen honvédezredes síremléke.

274_1.jpgKevés idő múlva már tizenöt kilométerrel északabbra, Kézdivásárhely (Târgu Secuiesc) főterén sétálgattunk. A Gábor Áronról elnevezett hosszúkás teret övező épületek legtöbbje a 19. század második fele és a 20. eleje közti időben épült. Érdekesség, hogy az egykori piactér, vagyis a mai főtér szélén sorakozó házak kapui valójában egy-egy utcára nyílnak, ezekből az ún. udvarterekből a városban több, mint 70 található. A ma közel tizenhétezer lelkes várost Orbán Balázs a Háromszék Párizsának nevezte, ami, úgy érzem, egyáltalán nem túlzó titulus. A tér közepét a névadó, Gábor Áron 1970 őszén felavatott és nemrég felújított szobra díszíti. A székely ezermester Kézdivásárhelyen öntötte rézágyúit, melyekből aztán az 1848-as szabadságharc ütközeteiben az Erdőfülén gyártott ágyúgolyókat lőtték ki. Legendás ágyúi közül napjainkra mindössze egy maradt meg, melyet a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban őriznek.

275_1.jpgAmilyen szemet gyönyörködtető Kézdivásárhely belvárosa, legalább annyira lehangoló látványt nyújt a város szélén, a központtól 2 kilométerre található vasútállomás. A Brassóból kiinduló acélországút 1891. november 30-án érte el a várost, Bereckig nyújtózó folytatását pénzhiány miatt csak tizenhat esztendővel később sikerült befejezni. A Brassó–Háromszéki HÉV által épített és üzemeltetett vasút az I. világháború után a román állami vasúthoz, a CFR-hez került, napjainkban azonban ismét privát szerelvények járnak rajta. Ma is az eredeti, egyszerű, földszintes felvételi épület áll a sínek mellett, csupán a régi díszítések hiányoznak, valamint a korábbi fedett veranda, melynek helyén egy modern vonalú perontető csúfoskodik. Éppen a déli, 14734-es számú, Bereckből Brassóba tartó személyvonat érkezett be az állomásra, melyet aznap a 97 0544 pályaszámú motorkocsi alkotott.

276.jpgTovábbutazva Gyimesbükk felé, hogy a Háromszéki-medencéből átjuthassunk a Csíki-medencébe, át kellett haladnunk egy 878 méter magasságba szökő hágón. A Csíki-havasok és a Torjai-hegység közötti átjáró neve nem igazán ismert, pedig arról nevezetes, hogy itt zajlott le szabadságharc egyik utolsó székelyföldi csatája: 1849. augusztus 1-jén a kétszáz fős székely sereg alul maradt az osztrákok és oroszok alkotta túlerővel szemben. Az ütközetre a tetőn egy 1897-ben felállított oszlop emlékeztet, vele átellenben, az országút túlsó oldalán található az elesett katonák nyughelye. A tömegsír fölött szinte erdőt alkot a rengeteg kereszt, kopjafa, ezek a rajtuk olvasható feliratok tanúsága szerint Magyarország különböző vidékeiről érkeztek ide. Ezek száma napjainkban is gyarapodik, több készülőben lévő kopjafa-alapot is láttunk. A temetőhöz felvezető lépcsősor egy székelykapu alatt bújik át, rajta Kányádi Sándor Nyergestető c. költeményének két sora olvasható: "Meg nem adta magát székely, mint a szálfák, ketté törtek".

277.jpgMár majdnem dél volt, amikor elértük tulajdonképpeni úticélunkat, ezért aztán egy padra leülve elővettük elemózsiánkat, majd megtekintettük a T.C.D. 2 pályaszámot viselő gőzmozdonyt. Az egykori gyimesbükki határátkelő az elmúlt évtizedben szinte második Csíksomlyóvá lett, ahova a híres búcsú másnapján rengetegen elzarándokolnak. Az egész egy vasúti őrház megmentésével kezdődött, talán e vasúti szál miatt került kiállításra ez a jármű, annak ellenére, hogy keskeny nyomközű vasút errefelé sosem közlekedett. A 760 mm-es nyombőségű mozdonyról nem sok mindent tudtam kideríteni, csupán annyit, hogy korábban a Vasláb (Voşlăbeni) - Kilyénfalva (Chileni) vonalon dolgozott. A dolomitbányát kiszolgáló kisvasutat a Vasláb állomáson szükséges átrakás elkerülése érdekében 1984-ben normál nyomközűvé építették, vagyis a T.C.D. 2-t vélhetően akkor állították félre. Hogy a pályaszám betűjele mire utalhat, szintén nem tudom.

278.jpgA hely ismertsége közel egy évtizede kezdődött, amikor első alkalommal jutott el Gyimesbükkre a Székely gyors elnevezésű zarándokvonat, s akkorra készült el a 30. számú őrház felújítása is. Kicsi, de fontos történelmi szerepe van: így jellemezhetnénk legtalálóbban az építményt. Ezt leginkább elhelyezkedésének köszönheti, ugyanis a MÁV a magyar és a román állam szerződése értelmében 1879-ben a történelmi határtól csupán néhány méternyire építette fel. Magyarország legkeletebbi őrházának kezelője az I. világháború után a CFR lett, majd 1940 és '44 között ismét a MÁV volt a gazdája. Ekkor a pincéjét lőrésekkel ellátott bunkerré alakították. A '60-as évtizedben, az őrházi szolgálat megszüntetésekor sorsára hagyott, folyamatosan pusztuló épület megmentésére az új évezred elején nyílt lehetőség, a nemzeti összefogással megújított őrházban napjainkban vasúttörténeti kiállítás tekinthető meg. Az őrház mögötti kiemelkedésen állt egykor a határt védő Rákóczi-vár, melynek mára csak nagyon csekély falmaradványai láthatók.

279_1.jpgAz őrház mellett húzódó vaspályát 1897. október 18-án nyitották meg, a rendkívül nehéz terepen haladó sínpálya Európa legszebb vasúti vonalai közé tartozik. A vonatok több látványos viadukton és egy 1223 méteres alagúton haladnak át, miközben az utazó elé a szinte folyamatosan íves szakaszon haladó vonatból lebilincselően változatos táj tárul. Sajnos ezúttal nem volt időnk arra, hogy a vonal mentén nézelődjünk, fényképezzünk, de ezt most nagyon nem is bántuk. Hogy mért? Nos, sajnos a forgalom ott-jártunkkor olyan csekély volt, hogy egész nap mindössze egyetlenegy személyvonatot láttunk. Az R-5205 számú, Mărăşeştiből érkező személyvonat a képen épp a Tatros folyó hídján halad át, a hátteret a történelmi Románia területe alkotja.

280_1.jpgA terület turistacsalogató nevezetessége korábban csak a 17. századi eredetű Rákóczi vár volt, melyet a kutatók szerint Bethlen Gábor építtetett. A hadászati szempontból csupán csekély jelentőséggel bíró erősségnek napjainkban maradványaihoz felvezető hosszú, meredek lépcsőn azonban érdemes felkapaszkodni, a fáradozás jutalma az onnan elénk táruló pompás kilátás. Egy másik műemlék épület is áll a közelben: a várral átellenben emelkedő hegyoldalon, a temető felett, láthatjuk a Kontumáci Nagyboldogasszony kápolnát. Az 1782-ból származó épület falán a 2008-as felújításkor talán negyed évezreddel ezelőttről származó feliratokat találtak. Akkortájt a határon átjutni lényegesen hosszabb procedúra volt, s az itt kényszerpihenőző kereskedők, utazók karcoltak üzeneteket a kápolna falára. A Gyimes legrégebbi, ma is álló temploma környezetében még több emlékhely található, melyek száma minden évben tovább bővül.

281_1.jpgMint említettem, az igazi nagy nyüzsgés hagyományosan a csíksomlyói búcsút követő napon van, amikor programok sokasága várja az érkezőket. De hétköznap is jönnek ide látogatók, őket kioszkok, pihenőpadok várják. A nyugodt nézelődés, vásárlás, netán piknikezés azonban könnyen rossz irányba fordulhat, ha nem vigyázunk. A terepen ugyanis helybeli gyermekek cirkálnak, akik "Isten nevében" pár falat elemózsiát kérnek az idegentől. De ha ez az idegen jószándékú és ad pár falatot a gyermeknek, akkor elszabadul a pokol, mert a hamvasarcú gyermek azonnal piócává alakul és már nem kér, hanem követel, követve a látogatót zaklatja, sőt adott esetben még az autójába is benyúl. Néha a felnőttek sem találják megalázónak a kéregetést, minket például a hegyoldalon lovaskocsival szénát leengedő férfiak szólongattak 10 lejt kérve. Először úgy tettünk, mintha nem tudnánk, hogy nekünk szólnak. Mivel nem unták meg a szólongatást, megkérdeztük, mi célból kellene a 10 lej, mire kifejtették, hogy sörre...

282_1.jpgA jelenség nem ismeretlen a gyimesbükki állomás felvételi épületében működő kisbolt eladója előtt sem, aki hozzátette, hogy a gyereksereg őket is rendszeresen meglepi. A kis üzletnek helyet adó hatalmas, 102 méter hosszú és 13 méter széles épület napjainkban nagyrészt üres, akárcsak a túloldalán lefektetett kiterjedt vágányzat. A MÁV főépítésze, Pfaff Ferenc tervezte indóház nagyságát az a tény indokolta, hogy építésekor, 1897-ben itt üzemelt a közös magyar-román határállomás. Országos, de talán nem túlzok, ha azt mondom, európai ismertségét az első Székely gyors útjának köszönheti. 2008 Pünkösdjének másnapján futott be az azóta legendává érett zarándokvonat 64 év után az első magyar vasúti szerelvényként az állomásra, s azóta ez a csoda évről évre megismétlődik. De az esztendő többi 364 napján a hatalmas pályaudvar csendes, a csekély vonatforgalom okán vajmi kevés utas fordul meg a kopott peronon, ehhez jön még időnként néhány nosztalgiázó turista.

283_1.jpgAhogy az idő haladt, mind vastagabb lett felettünk a felhőzet, s hamarosan az eső is el-eleredt. Visszaindultunk Kovásznára, de még megálltunk a szomszéd falu, Gyimesközéplok (Lunca de Jos) állomásán, hogy megörökítsük a Csíkszereda - Mărăşeşti viszonylatú, R-5208 számú vonatot. A nyugodt, de szép vidéken elterülő, csaknem 1100 lelkes községben a Székely gyors is megállt, fáradt utasait a helyiek finom pogácsával és még finomabb pálinkával kínálgatták. Maga a falu betelepülése az 1720-as években kezdődött. Ipara is van, ami talán még vasúti forgalmat is generál: az állomással szemben deszka- és bútorgyár terpeszkedik. A vonat távozása után mi is nekiindultunk és az egyre szomorkásabb, időnként szemerkélő esővel "kedveskedő" időben egy nekifutásra megtettük az utat Kovásznáig.

284_1.jpgA következő nap, vagyis a szombat nagy része ismét Erdőfülén telt, aznap volt az a bizonyos "kicsengetés" és az azt követő buli. Délután kis kerülővel, Tusnádfürdő (Băile Tuşnad) érintésével vettük az irányt Kovászna felé. Az első tervekben még a város fölött hullámzó Szent Anna tó látogatása szerepelt, de aztán a medveveszély miatt erről lemondtunk. Ez a medveveszély szó elsőre talán megmosolyogtató, azonban nem szabad félvállról venni. Az év folyamán a médiák több erdélyi medvetámadásról is beszámoltak, ezek egyike épp Erdőfüle határában történt. Aztán láttuk, hogy Tusnádfürdőn, a Csukás tóhoz vezető út elején is a medveveszélyre figyelmeztető tábla van kitéve, tehát a dolognak fele sem tréfa. Inkább lefotóztuk az állomás északi végénél az esedékes személyvonatot, várakozás közben pedig ezt a már ki tudja, mióta ott rozsdásodó, félrelökött pályakocsit.

285_1.jpgAz üdülőhelyen hatalmas volt a tömeg, ami annak köszönhető, hogy épp a tusványosi szabadegyetem idején látogattunk oda. Hogy a rendezvény mért viseli az egyetem megnevezést, nem tudom, hiszen voltaképpen politikai hangulatú összejövetelről van szó, melyet kulturális műsorok színesítenek. Az állomás is tele volt várakozókkal, a pénztár előtt hatalmas sor kígyózott. A felvételi épület a háború után épült, nagysága és megjelenése méltó az üdülőhely rangjához. A várost érintő vaspálya a több részletben, hosszú idő alatt megépült ún. Székely körvasút része, melynek utolsó (Csíkcsicsó és Déda közti) szakasza 1909-re készült el. Napjainkban fontos villamosított fővonat, melyen IC-vonatok is közlekednek. A fentebb már említett Székely gyors zarándokvonat erre nem közlekedett, azonban párja, a Csíksomlyó-expressz igen. Ez utóbbi Arad, Déva és Brassó érintésével közelítette meg a búcsújáró helyet.

286_1.jpgMég a beszámolóm előző részében olyasféle célzást tettem, hogy Kovásznán a gyógyvízen kívül nem igazán van semmi. Nos, ez korántsem igaz, csak e látnivaló felkereséséhez a szomszéd faluba kell menni, az azon túl fekvő erdő pedig európai jelentőségű műszaki emléket rejt. Ennek felkeresésére indultunk utolsó kovásznai napunkon Vajnafalvára (Voineşti). Ez a látnivaló pedig nem más, mint az egykor a kovásznai vasútállomástól a Kommandó község körüli erdőségekbe vezető keskeny nyomközű vasút, melynek néhány kilométernyi maradékán még van lehetőség vasúti forgalom lebonyolítására. A pályatest ugyan az állomás és a Tündérvölgyben kialakított Sikló-alsó között megvan, azonban egy híd rossz állapota miatt vonatok csak a vonal "felső" részén közlekedhetnek. A Fenyő szálloda (Hotel Bradul) bejáratánál található kiinduló megálló helyét két kiállított vasparipa mutatja.

287_1.jpgErdély egyik legrégebbi gőzüzemű erdei vasútja, a 760 mm-es nyomközű Kovászna-Térréti helyi érdekű vasút első 5,8 km-es, Kovászna állomástól a Tündérvölgyben Térrét megállóig haladó, közforgalomra berendezett szakaszán 1892. december 3-án indult meg a forgalom. A pályát később egy siklóvasúttal összekötötték a kommandói fennsíkon kiépült erdészeti feltáró vonalhálózattal, sőt a határvidék romániai oldalán működő kisvasutakhoz is létesült csatlakozás. A vasút túlélt két világháborút, Ceauşescu uralmát, végül a rendszerváltást követő események és egy természeti katasztrófa pecsételte meg a sorsát. Bár történtek próbálkozások a turistaforgalom kiterjesztésére, egyelőre csak a már említett rövid szakaszon utazhat az ideérkező a kisvonattal. Az erdei vasúton a gőzmozdonyok mellett több különböző, közúti gépjárműből átalakított ún. drezina is közlekedett. Egyet sikerült megörökítenünk, a "sínteherautó" a Fenyő szálló mellett kialakított üzemi állomás csonkavágányán pihent.

288_1.jpgVajnafalvához közeledvén mind nagyobb lett az emberáradat, a végén már mozdulni alig lehetett. A falu végénél kezdődő Tündérvölgy elején ugyanis nagyszabású rendezvény volt, a kiváló időjárás pedig sokakat kicsábított. Hogy ez az esemény pontosan mi volt, nem sikerült kiderítenem, amolyan búcsú-, vagy falunap-szerűségnek tűnt. Lehetett enni-inni, a gyermekeknek volt ringlispíl és felfújható légvár, a felnőtteknek kirakodóvásár, de sokan mentek piknikezni is. A Fenyő szállótól nem messze található kemping területén zenei eseményekre került sor, de itt tartották a birkaszépségversenyt is, amelyen a környék gazdái közül jópáran részt vettek. Volt még népitánc, persze román. Tulajdonképpen ez nem baj, hiszen ez is egy kultúra és nekem személy szerint tetszik a román népzene. De akárhonnan is nézzük, nekünk mindenképpen jól jött volt ez a népünnepély, még a vasútfotózás szempontjából is...

289_1.jpg...hiszen a rendezvény apropóján a kisvasút vonalán gőzmozdonyos vonat közlekedett. Általában egy kis dízelmozdony jár a vonalon egyetlen kocsival, füstös vasparipa csak évente néhány alkalommal, előre meghirdetett napokon koptatja a nem túl jó állapotú sínpályát. A sztár a CFI 764-243 pályaszámú, a budapesti MÁV Gépgyárban 1911-ben épített gőzmozdony volt, amely a nagy érdeklődésre való tekintettel szinte folyamatosan közlekedett a Fenyő szálloda és a tündérvölgyi végállomás között. Ingavonati forgalom volt, vagyis a vonat hegymenetben húzva, az ellenkező irányba pedig tolva közlekedett. A mozdony és a kocsik egyébként nem Kovásznán laknak, tulajdonosuk, Georg Hocevar egy kamionban szállítja a szerelvényt Bradból az éppen aktiális bevetési helyére és vissza. A kismozdony nem volt éppen a helyzet magaslatán: menet közben többször elakadt, de rövidebb-hosszabb szerelés után folytatta útját, s tudomásom szerint derekasan végigszolgálta a hétvégét.

290_1.jpgA környék legnagyobb attrakciója a Kommandóba felvezető sikló - lenne, ha nem hagyták volna szinte teljesen elpusztulni. Napjainkra a természet visszahódította az egyedülálló ipartörténeti emlék teljes nyomvonalát, bár a fák összeboruló koronái között még kivehető, merre húzódott egykor a siklóvasút. A Lux Emil tervezte 1236 méter hosszú, 327 méter szintkülönbséget leküzdő létesítmény érdekessége, hogy gravitációs elven működött, azaz a lefele tartó rakott teherkocsi súlya húzta fel az ellenirányban küldött üres vagont. Külön kezelőszemélyzet működtette az egyébként csak teherszállításra használt siklót, akik - ellentétben a hagyományos vasút dolgozóival - románok voltak. 1996-ban egy erdőtűz megrongálta, s bár akkor újjáépítették, három év múlva a kisvasúttal együtt leállt. Időről időre felmerül ismételt felújításának és a turizmus szolgálatába állításának gondolata, azonban az odáig vezető út nagyon rögös és nagyon-nagyon hosszú lesz.

291_1.jpgMiután megnéztünk még a Kovászna folyó egy vízesését, úgy döntöttünk,kinézünk a város nagyvasúti állomására is. Ehhez el kellett indulnunk Székelytamásfalva (Tamaşfalău) felé, s 2 kilométerrel Kovászna házainak elhagyása után már ott is voltunk. Körülötte kis lakótelep található, mely létét nem a vasútnak, hanem az állomás melletti hatalmas faipari vállalatnak köszönheti. Innen indult ki az egykori Kovászna-Térréti HÉV, itt került a Kommandóról lefuvarozott faáru a CFR normál nyomközű kocsijaiba és itt dolgozott utoljára a Sepsiszentgyörgyön kiállított N3-404 pályaszámú gőzmozdony is. A telephelyet sűrű iparvágány-hálózat szolgálta ki és a képen jobboldalt látható, napjainkban elszomorító állapotába jutott fűtőházban laktak a keskeny nyomközű gőzösök. A kisvasúti vágányzat érdekessége, hogy valamennyi sínpár csonkán végződik, azaz a vontatójárműnek nincs megkerülési lehetősége, kvázi a tolatási mozgásokat emberi, vagy állati erővel kellett segíteni.

292_1.jpgBár a több időt eltöltöttünk a Tündérvölgyben, mint azt előzetesen gondoltuk, úgy döntöttünk, az előzetes tervhez hűen még felkeressük Erdély legnagyobb erődtemplomát. Ez a különleges építmény Brassó irányába, Kovásznától mintegy 40 kilométerre, Prázsmár (Prejmer) faluban található. Amint megpillantottuk, elbizonytalanodtunk: valóban egy templom, vagy inkább egy erődítmény előtt állunk? A 13. századból származó gótikus templom köré a török sereg közeledtére épült ki a 12 méter magas, hármas védfal, melyen lőrések és szuroköntő nyílások tátonganak. Szükség esetén ide menekülhetett be a falu lakossága, a védfal belső oldalában számukra 275 egyszerű kis lakóhelyiséget alakítottak ki, de még iskola is helyet kapott egy nagyobb helyiségben. Az építmény békeidőben raktárként szolgált, itt tárolták a falu lakóinak gabonáját. Az erődtemplom a közelmúltban teljes körű felújítást kapott, minek köszönhetően szebb, mint újkorában,

293_1.jpgMiután megnéztük Prázsmár erődtemplomát, átmentünk a szomszédos Szászhermányba (Hărman). A Barcaság központjának számító Brassótól már szinte csak kőhajításra elhelyezkedő település nevének eredetére több elmélet is van, lehet hogy az alapító szász Hermann, vagy talán a székely Hermán nemzetség, de az sem kizárt, hogy egy közeli forrás, Érmány a "keresztszülő". A 12. században épített, s később gótikussá alakított templomát a prázsmárihoz hasonlóan a törökök ellen fallal vették körül. Ez a védfal kisebb a prázsmárinál, viszont számos vaskos torony osztja darabokra. Az egykori vizesárok maradványa ma is körbeöleli az építményt, amelybe egyetlen bejáraton lehet bejutni, azt abba beépített csapórács máig megmaradt. A falba építve 200 "lakosztály" várta a támadások ellen bemenekülő lakosságot, akik több alkalommal élni is kényszerültek a lehetőséggel. Elég késő volt már, mire ideértünk, de ha korábban jövünk, valószínűleg akkor sem tudtunk volna bemenni, mivel az értékes műemlék felújítása folyamatban van.

294_1.jpgSzászhermányban utazásunk érdemi része lezárult. Még elköltöttük utolsó kovásznai vacsoránkat, majd másnap a reggelinket, utána pedig nekilódultunk a hazafelé vezető útnak. A viszonylag kései indulás miatt próbáltunk sietni, mivel útitársainkat szerettük volna még világosban eljuttatni Szolnokra. Erre való tekintettel jóval kevesebb pihenőt iktattunk be, mint ideútban, e megállások közül az elsőre Segesvárott (Sighişoara) került sor. A város állomása kis kerülő árán megközelíthető, azonban a sínpárok üresek voltak, vonat érkezésére nem számíthattunk, így kénytelenek voltunk megelégedni az indóház város felőli oldalán kiállított gőzmozdony megörökítésére. Az egykor Nagyszebenbe vezető, 760 mm-es nyombőségű vaspálya már régen megszűnt, de tervekben - akárcsak Kovásznán - itt sincs hiány. Egy időben a híradások szerint maga Károly herceg pénzelte volna a vonal újjáépítését, azonban ma csak egy kis szakasza járható Hortobágyfalva térségében, ahol időnként - akárcsak Kovásznán - Georg Hocevar kölcsönvonatával utazhat a szerencsés látogató.

295.jpgAhogy haladtunk tovább, úgy lett mind változatosabb az időjárás. Többször ért kisebb-nagyobb eső, vagy komolyabb zivatar, de utána mindig kisütött a nap. Második, és egyben utolsó nagyobb pihenőnket Bánffyhunyad (Huedin) városban tartottuk. Itt ugyan nem számíthattunk éppen az állomáson tartózkodó vonatra, de arra igen, hogy hamarosan érkezik egy. Ebben nem is csalódtunk, talán negyedórát kellett várakoznunk, amikor Kolozsvár felől becsattogott egy gyorsvonat, melyet a CFR remotorizált 64 1357-es pályaszámú dízelmozdonya továbbított. Miután a szerelvény elhagyta az állomást, mi is indultunk, immáron haza. A kép a mai forgalomhoz képest alaposan túlméretezett pályaudvar kijárati jelzősora között beérkező vonatot ábrázolja.
Utunk hátralévő része elég kacifántosra sikeredett. Nem sokkal Püspökladány után akkora zivatar kerekedett, hogy gyakorlatilag semmit nem lehetett látni, így kénytelenek voltunk az út szélén félreállni. Amint csitult egy kicsit az eső, továbbindultunk, de csak az első parkolóig, ahol tovább várakoztunk. Hamarosan alábbhagyott az eső, mi pedig óvatosan továbbhaladtunk, s végül szerencsésen és megfelelő időpontban ki tudtuk tenni útitársainkat a szolnoki állomáson. Onnan már sima volt az út hazáig. Mindent összegezve egy kiválóan sikerült kirándulást tettünk Erdélybe, s annak ellenére hogy végig ismerős tájon haladtunk, sok újat láttunk, időnk tartalmasan telt. Az életben semmi nem mondható biztosnak, de úgy érzem, visszatérünk még az Erdővidékre és Kovászna környékére.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vonatmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr7613016576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása