Utolsó kommentek

Facebook

Címkék

1014 (1) 1047 (1) 1116 (1) 13t (1) 1 35 (1) 2012 (4) 2013 (5) 2014 (3) 2015 (1) 2017 (2) 3dtrainstuff (1) 60-as évek vasúti kocsija (1) Aaf 1200 (1) Aa 1200 (1) acme (2) AK Interactive (2) Albergbahn (1) amerika (16) anime (1) anno (1) apple (1) arnold (6) ATAC (1) átalakítás (1) átépítés (1) atlas (1) auckland (1) bachmann (3) bahn (1) balatonfenyves (1) barkácsolás (1) bigyó (1) bizbasz (4) bkv (1) br120 (1) brawa (6) bringa (1) bringázás (1) brit (27) brno (1) buseck (2) busz (1) caf (1) cargo (1) CD (1) cfr (1) Címkék (3) Class66 (1) coast starlight (1) CSD (1) csd (1) cseh (1) csehszlovák (1) Csörgő (2) dán (1) dapol (3) db (2) dcc (2) debrecen (1) deltic (1) densha de go (1) desiro (1) digitális újság (3) digitrax (1) dioráma (1) dm-toys (1) dockland light railway (1) dr (1) dunakanyar (1) edition atlas (1) eep (1) einheitswagen (1) Elektra (1) emd (1) énblog (1) építés (2) épület (2) favázas kocsi (1) favázas személykocsi (1) felischmann (2) fényképek (4) festés (1) film (3) fleischmann (5) forgóváz (1) fotó (1) fotóvonat (2) freilassing (1) fremo (2) fs (1) ganz (1) glacier (2) glacier express (2) Gotthard (1) gőzmozdony (3) gőzmozdonyok (1) gőzös (1) graham farish (3) green (1) gta (1) gyermekvasút (4) Győr (1) gyorsvonati kocsi (1) gysev (6) GYV (1) h0 (2) H0 személykocsi (2) H0 személyvagon (2) H0 tehervagon (1) hectorrail (1) (3) hobbytrain (2) hóesés (2) hornby (1) ICE (1) ics (2) III-as korszak (1) intermountain (1) iphone (2) izé (1) jaegendorfer (2) japán (33) järnvägsbilder (1) k2 (1) KALÁKA forgóváz (1) kando (1) katalógus (1) Kato (1) kato (16) kcsv (1) kemence (1) kiállítás (9) kickstarter (2) Kisgyőri (1) kiskunmodell (1) kisvasút (12) kisvasut (3) kisvasúti nap (1) kocsibelső (1) konstal (2) könyv (2) Koppenhága (1) koszolás (3) koszovó (1) krakkó (2) kuehn (1) lacush (1) LÁÉV (1) LÁEV (1) lemke (2) lillafüred (1) london (8) london overground (1) london underground (3) m62230 (1) magánvasút (3) magazin (13) maglev (3) magyar (3) makett (2) manga (1) mangattan liner (1) maps (1) mátravasút (1) matricázás (1) máv (4) MÁV (8) MÁV Tcs (1) mende (2) metró (4) mftrain (1) micro ace (1) mig (1) minitrix (2) miniversum (1) mobil (1) modellbahnuinon (1) modellbahnunion (1) modellbahn bau (1) modellbahn union (1) modellbaumesse (1) modellvasút (58) modellvasút építés (2) modell átalakítás (3) modell átépítés (2) model coach (1) model rail (3) modern railways (2) modul (2) moha2000 (1) mokra gora (1) mosonshow (1) mozdonyvezetés (1) MTB (1) múzeum (3) múzeumok éjszakája (2) N700A (1) nagycenk (1) nanogauge (1) naptár (1) német (2) németország (2) new york (6) nohab (9) NOHAB-GM Alapítvány (2) nosztalgia (2) növényzet (1) NTIME (1) n scale (1) öbb (6) olasz (3) olaszország (1) On30 (1) orient (2) pályázat (1) papír (1) passau (1) pesa (1) piko (3) pontebbana (1) posta (1) Prága (1) r8ts (2) railfans (1) railjet (1) railway herald (1) railworks (5) régi modellek (1) régi vasúti kocsi (1) rhb (1) roco (4) Roma-Giardinetti (1) RT6N1 (1) run8 (1) run 8 train simulator (1) salzburg (1) san francisco (1) scale 0 (8) scale 00 (1) scale g (1) scale h0 (3) Scale H0 (1) scale ho (7) scale n (94) scale t (1) scale TT (1) scale tt (1) Schicht (1) seattle (1) semmeringbahn (1) shinkansen (6) Shinkansen (1) simsig (1) síntisztítás (1) sisi (1) sj (1) Škoda (2) skyliner (1) soufflet (1) spur0 (2) spur n (3) Star Wars (1) Stefer (1) stratégia (11) stuttgart (3) svájc (2) swing (1) swt (2) Szeged (1) szerbia (1) szergej (2) szimulátor (42) szlovák (1) szolnok (2) t-trak (4) t691 (1) Tågab (1) taigatrommel (1) találkozó (11) tanker (1) társasjáték (1) tartálykocsi (1) tarvisio (1) Tátra (3) taurus (2) tavasz (1) teherkocs (1) teherkocsi (6) tehervagon (2) teknő (1) tél (4) telefon (2) terepasztal (8) térkép (1) ticket to ride (1) Tokaido (1) tokió (5) tomy (1) tomytec (6) trainkos (1) trainworld (1) trainz (9) train fever (1) train simulator (21) transport fever (1) transport tycoon (1) trix (1) ts2015 (1) ts2016 (1) új-zéland (1) újság (1) usa (1) utazás (1) UV (1) Uzsgyi (2) v200 (1) v63 (2) varsó (1) vasút (1) vasútfotózás (1) vasútgépész (1) vasúti járművek (1) vasútmodell (7) vasútmodellezés (5) vasútmodell átépítés (3) vasúttörténet (2) vectron (1) Veszprém (1) villamos (20) villanymozdony (2) virtuális vasút (80) vmc (1) vonatfotózás (15) vvt (3) weathering (1) westbahn (1) wiz (1) woodland scenics (2) workshop (1) wos (9) yamanote (2) z (1) z21 (1) zinio (1) zssk cargo (1) Címkefelhő

Bolyongás Erdély várai és templomai között - 1. rész

2017.10.12. 09:33 Tastam

253_1.jpgSzokásunkhoz híven az idén is eltöltöttünk néhány napot Erdélyben, ez a mostani utazás azonban kissé eltért a megszokottól. Egyrészt azért, mert két részből állt, másrészt, mert - éppen az előző pont miatt - kissé hosszabb volt a megszokottnál, harmadrészt pedig azért, mert már ismerős tájakat látogattunk sorra. Az apropót székelyföldi ismerőseink meghívása adta, akik leányuk "kicsengetése", azaz ballagása alkalmából láttak minket szívesen. Csakhogy nem akartunk visszaélni a vendégszeretetükkel, ezért két, náluk töltött éjszaka után átcihelődtünk a nevezetes fürdőhelyre, Kovásznára. Ott ugyan már több ízben is megfordultunk, azonban bármikor szívesen visszatérünk a csodálatos természeti szépségekkel megáldott helyen fekvő településre. A fentiekből egyenesen következik, hogy utunk tervezésekor nem vasútfotós szempontok játszották a főszerepet. Próbáltuk nevezetes várak és templomok megtekintésére is fókuszálni, ám végül kapcsolataink életben tartása és kulturális éhségünk csillapítása mellett a vonatok megfigyelésére is jutott idő. Ebben az élménybeszámolóban utazásunk első részét mesélem el.

A hosszúnak ígérkező útra július 19-én, szerdán, kora hajnalban indultunk el. A határt Gyulánál léptük át, ahol mindjárt kisebb izgalmak következtek. Romániában a főközlekedési utak díjkötelesek, azokat a Rovignetta nevű matrica megvásárlása nélkül nem használhatjuk. A határátlépés után ezt azonnal be is akartuk szerezni, csakhogy az árusító bódé nem volt nyitva és láthatóan nem csak 10 percre távozott el a személyzet, hanem az intézmény már hosszabb ideje zárva tart. Már a romániai oldalon továbbindulva hamarosan megláttuk egy kis benzinkútnál a "Rovignetta" feliratot, ami az ominózus okmány beszerzésének lehetőségére utalt. Csakhogy a benzinkutas fiatalember felvilágosított, hogy a matricát már nem árusítja, menjünk tovább az első romániai falu, Gyulavarsánd (Vărşand) túlvégén található másik benzinkútig, ott majd kapunkk. Áthajtva a településen könnyen megtaláltuk a benzinkutat, ám egyből láttuk, hogy az már ki tudja, mióta nem üzemel. Jobb híján megálltunk a placc szélén álló büfénél, ahonnan szinte azonnal kilépett egy hölgy és kérdezés nélkül útbaigazított a nem messze lévő harmadik benzinkúthoz. Ott aztán végre sikerült jogosultságot szereznünk a romániai úthálózat használatához, s immár megnyugodva folytattuk az utat Kisjenő (Chişineu-Criş) irányába.

254_1.jpgKisjenőtől az egykori Arad–Csanádi Vasút vonalával párhuzamosan haladtunk. A romániai szokásoknak megfelelően a délelőtti órákban ezen a pályán is elenyésző a forgalom, vonattal nem is találkoztunk egészen Honctőig (Gurahonţ). Aradtól idáig 1889. december 5-ére készült el a vaspálya, az állomáson impozáns felvételi épület, raktár és mozdonyszín is épült. Utóbbi kettő meglehetősen rossz állapotban, de még megvan, míg az állomásépület ma is szinte eredeti fényében látható. Az pályaudvar második vágányán a rozoga peron mellett egy kétegységes, francia eredetű Caravelle-motorvonat várakozott (elöl a 97-0797-7 látható, mely korábbi otthonában az X 4736 pályaszámot viselte), de hogy a tárolóvágányon mi célból tartózkodtak a konténerrel megrakott spanyol honosságú kocsik, nem tudom.

255_1.jpgA vasútvonal végpontja az egykor aranybányászatáról nevezetes Brádban található. A település nevét a szakemberek a román "brad", vagyis fenyő jelentésű szóból eredeztetik. A pompás megjelenésű, klasszicista stílusú felvételi épület a millenniumkor, 1896-ban készült el, azonban azóta komolyabb felújítást nem végeztek rajta. Bár egy ideje szerepel a romániai műemlékek listáján, tulajdonosa, a Román Vasút (CFR) hagyta csaknem teljesen tönkremenni. A város többször fordult az épület megmentése érdekében a minisztériumhoz, ám semmi sem történt, ezért aztán Brüsszel elé vitték az ügyet. Ezután hamar megkezdődtek a munkálatok, s legnagyobb meglepetésemre az omladozó vakolatú, rozzant kiskastély helyett egy vidám színű, majdnem teljesen kész állomást örökíthetett meg fotómasinám.

256_1.jpgA tervek szerint az épületben talán múzeum működik majd, de remélhetően a mögötte húzódó vágányokon továbbra is közlekednek majd a vonatok. Az aradi vonalon jelenleg a Regiotrans társaság nyújt személyszállítási szolgáltatást, ott-jártunkkor állt is benn egy indulásra készülődő vonat. A 14450-es számban Aradra készülődő járművet éppen beindította a motorvezető, ami számomra azért volt érdekes, mert mindezt a földről, a motorkocsi külső oldalán elhelyezett kezelőszervek segítségével tette. Az állomás város felőli oldalánál keskeny nyomközű sínpárt is találhatunk. Ezen a szebb napokat is látott, 760 mm-es nyomközű pályavonalon szezonális közlekedés van Kristyor (Crişcior) településig. Személyesen sajnos még nem láthattam itt kisvonatot, de bízom benne, hogy ami késik, nem múlik.

257_1.jpgA brádi állomás a vonal végpontjának épült, ma is az, de ez nem volt mindig így. A CFR 1939-ben elkezdte a vaspálya továbbépítését a váráról nevezetes Déva felé, ám a munkálatok a háború kitörése miatt '45-ben megszakadtak. Az építkezés célja a Nagyvárad és Craiova közti vasúti eljutás lerövidítése volt. 1979-ben újraindultak (vagy inkább folytatódtak) a munkálatok, majd a 36 kilométeres pályán rövidesen megindult a forgalom. Sajnos a vasúti szállítás nem sokkal később leszálló ágba jutott, így a nagy beruházással megépült, több látványos műtárgyat is tartalmazó vonal nem hozta a várt teljesítményt. A forgalom folyamatos csökkenése után a CFR a vonalat egy földcsuszamlást követően már nem állította helyre, a sínpárnak napjainkban csak Déva állomás és egy közeli kőfejtő közötti szakaszán mozog a vasút. A képen a Valisora (Vălişoara) közelében álló, üzemen kívüli viadukt látható.

258_1.jpgHa erre vezet utunk, kötelező megálló Piski (Simeria) állomása. Egyrészt azért, mert a kevés romániai autópályák erre vezető szakaszától nem esik messze, másrészt pedig azért, mert családunk története ide is fűződik. A 20-as évek végén, a 30-asok elején nagyapám itt dolgozott mint forgalmista, apám pedig itt élte le legboldogabb éveit. Piski különleges helyet foglal el a magyar vasúttörténelemben: a terület a vasút megépülése előtt szántóföld volt, az állomás és a hozzá tartozó kocsijavító műhely, valamint fűtőház megépítésekor kezdett el kifejlődni a település, mely mára virágzó város lett. De azért is jó itt megállni, mert általában találunk fotózásra érdemes témát. Ezúttal sem volt ez másként: remotorizált Sulzer, francia eredetű villamos motorvonat, Desiro és "echte" román tolatómozdony álldogált a síneken, valamint a képen látható aradi gyorsvonat, élén a 41 0452-es pályaszámú villanygéppel.

259_1.jpgJó hosszú szakaszt sikerült az autópályán megtenni, amt azért vettünk jó néven, mert szerettünk volna még sötétedés előtt megérkezni ismerőseinkhez. A sztráda Nagyszebennél (Sibiu) ér véget, onnantól országúton folytattuk utunkat. Az aszfaltcsík nagyjából párhuzamosan halad az egykori Felek-Fogaras Helyi Érdekű Vasút vonalával, az 1800-as évek végén megépített sínpálya azóta közvetlen csatlakozást nyert Brassóig, napjainkban pedig egyvágányú, nem túl forgalmas fővonal. Ennek megfelelően nem is igazán reménykedtünk abban, hogy vonattal fogunk találkozni, ezért aztán megörültünk, amikor megláttuk a velünk egy irányba haladó teherszerelvényt. Sajnos a délutáni napsütés nem a legmegfelelőbb szögben érkezett, de Fogaras (Făgăraş) határában sikerült megörökítenünk a 81 0535 felvezetésével érkező vonatot.

260_1.jpgFogarasnál észak felé fordultunk és kopár, de nagyon szép vidéken suhantunk (az útviszonyokat nézve talán találóbb lenne a bukdácsoltunk szó használata) tovább. A gyorsabb haladás érdekében most kihagytuk a segesvári vár megtekintését, a Kőhalom (Rupea) község fölé magasodó bazaltcsúcsot koronázó erősség látványa azonban annyira lenyűgözött, hogy egy rövid időre pihenőt tartottunk a tövében. A várat a törökök feldúlták, ezt követően valószínűleg a 15-16. században épült újjá, majd tovább bővítették. Védői 1704-ben Rákóczi kurucai elől futamodtak meg, harc nélkül feladva erősséget, az alatta elterülő falu lakossága a pusztuló építmények egy részét eztán még egy ideig raktárnak használta. A közelmúltban példaszerű felújításon esett át, a tekintélyes méretű várrom mindenképp érdemes a megtekintésre.

261_1.jpgSzerencsésen és még időben megérkeztünk Erdőfülébe (Filia) vendéglátóinkhoz ahhoz, hogy elfogyaszthassuk a ránk váró finom vacsorát. Másnap körbenéztünk a faluban, amely a hagyomány szerint onnan kapta a nevét, hogy a Kormos patak völgyébe szinte fülként ékelődik be. Itt található a vidék leggazdagabb kopjafás temetője, melynek meredek csapásairól kiváló panoráma nyílik a környékre. A református templom 1897-ben épült fel, tornya az előtte ugyanott állott 13. századi gótikus templomból maradt meg. A 19. század közepén a Erdőfülén működött az a vashámor, ahol Gábor Áron az ágyúgolyóit öntötte, de ugyanitt készültek a szebeni híd alkatrészei is. Az erdőkkel körülzárt faluba Bardóc (Brăduţ) felől juthatunk be, az elmúlt évek legnagyobb vívmánya volt ennek a rossz minőségű útnak a leaszfaltozása.

262_1.jpgErdőfüléből tovább nem vezet út, azonban egy leágazáson haladva Székelyszáldobosra (Doboşeni) érünk. A két település szinte összeér, a másik ismerős családhoz vezető utat gyalog tettük meg. Az Erdőfülén átvezető, szinte sztráda-minőségű - ám ló- és tehénszéklettel vastagon borított - utat elhagyva a puszta földön poroszkáltunk, Száldobosnak ugyanis egyáltalán (!) nincs burkolt utcája. Az Árpád-korig visszanyúló történelmű, hangulatos falu utcáin sétálva egy-kettőre olyan érzés kerített hatalmába hogy otthon vagyunk, mintha már ezer éve ott élnénk. S bár az utca nyáron poros, esőben sáros, egyáltalán nem éreztük azt, hogy elmaradott, vagy szegény helyen lennénk. Az emberek élete itt nem mondható fényűzőnek, mégis látszik hogy mindenük megvan ami szükséges és elégedettek a sorsukkal.

263_1.jpgSokan a mezőgazdaságból élnek, általában saját birtokon gazdálkodnak. A jellegzetes elrendezésű házhelyen és a mögötte elterülő kerten kívül mindenkinek van még egy vagy több, elszórtan elhelyezkedő földterülete, valamint a hegyoldalban egy parcellája, ahol az állatoknak télire szükséges takarmány terem. Jó bevételi forrásnak számít még a tejátvevő, ahova naponta viszik a lefejt tejet. Maga a tehén - tavasztól őszig - reggel távozik otthonról, a napot a falu közös pásztora felügyelete alatt a legelőkön tölti társaival. Este aztán visszatér, az állatok a sorból a megfelelő helyen önállóan kiválnak és szintén önállóan mennek haza. Nem könnyű kenyérkereset, de nincs igazi alternatíva, legalábbis helyben.

264_1.jpgSzékelyszáldobos egyik különlegessége az ún. borvíz, azaz ásványvíz, melyet a falu több pontján teljesen ingyen lehet vételezni. Ezzel a lehetőséggel a lakosság él is, vendéglátóink pl. a képen látható, a település déli bejáratánál felállított "Falu kútjá"-tól hodják a nedűt. A vízkivétel nem egyszerű, mivel a borvíz nem forrásként tör a felszínre. Egy külön erre a célra konstruált hosszú rúdra erősítve két nagy flakont eresztenek a kútba, a flakonokat a vízbe nyomják, majd amint azok megteltek, kiemelik őket. Ezen kívül még vagy tucatnyi helyen lehet hozzájutni a kiváló földes-meszes, többnyire savanykás, szénsavas ásványvízhez, sőt a házakon túl még egy strandszerűség is található: az igen elhanyagolt medencével rendelkező Bethlen fürdőt egy gyenge vízhozamú kútból lehet feltölteni. Amikor vendéglátóink sörrel kínáltak és csodálkoztak, hogy inkább a borvizet fogyasztottam, csak egyet tudtam mondani: sört bármikor ihatok, de ilyen ízletes ásványvizet csak itt és most.

265_1.jpgEgy egész és még egy fél napot töltöttünk el Erdőfülén, csütörtökön ebéd után elindultunk Kovásznára (Covasna), ahol előre lefoglalt szállás várt minket. Elhagyva az Erdővidéknek is nevezett tájat, Ágostonfalvánál (Augustin) a Brassóba vezető vasútvonal mellé csatlakoztunk és azzal párhuzamosan haladtunk egészen Barcaföldvárig (Feldioara). Az eredetileg Nagyvárad - Kolozsvár - Tövis - Segesvár útvonalon kiépített pályavonal Segesvár és Brassó közti szakaszát 1873. június 1-jén vehette birtokba a nagyérdemű. A vasút napjainkban is fontos nemzetközi fővonal, állapota azonban nem mondható rózsásnak. Bár felújítása megkezdődött, amilyen vontatottan halad, nem tudom, megérem-e a végét. Barcaföldvár állomása a házaktól elég messze található, jelentősége az 1970-es években nőtt meg, amikor a közelben - természetesen a legnagyobb titokban - felépített és működtetett urándúsító üzem miatt sok munkás idetelepült. Rövid várakozás után a város határában sikerült elcsípnünk az Unicom Tranzit vasútvállalat 40 0854-es villamos mozdonya vontatta tehervonatot.

266_1.jpgBarcaföldvár neve talán nem annyira ismert, az utazók nagy része valószínűleg csak áthalad a településen, mi azonban betértünk. Már messziről látható a városka szélén magasodó evangélikus templom magas tornya, a rendkívül attraktív megjelenésű épület a 15. századból származik. Eredetileg háromhajós bazilikának épült, majd később, az Erdélyi Fejedelemség idején védőfallal vették körül. A templomot és a körülötte elterülő régi településmagot akkoriban földsáncok övezték, melyet a templom védfalával együtt egy esetleges támadás esetén valóságos városerődként használhatták. Állapota kívülről nézve nem túl szívderítő, már nagyon ráférne egy alapos tatarozás, azonban így is lenyűgözött minket. Bemenni nem tudtunk, a falon átvezető mindkét ajtót zárva találtuk. Ezek egyike, a nyugati kapu a mai főutcáról nyílik, míg az ellenkező oldalon található ún. Porta Latina egykor a várral létesített összeköttetést.

267_1.jpgMi is a vár megtekintésére indultunk, de persze nem a Porta Latinán keresztül, hanem a faluból a templom mellett kivezető úton. Egyszer már jártunk itt, most útitársainknak akartuk megmutatni, azonban amint megláttuk, nagy meglepetés ért. Maga az erősség egy régebbi vár helyébe a XV. században épült, de a Rákóczi-szabadságharc idején gazdátlanná vált, s utána sokáig raktárnak használta a falu népe. A 19. század második felében a lakosság elkezdte széthordani, majd a még megmaradt falrészeknek az 1977-es földrengés adta meg a kegyelemdöfést. Néhány éve, előző itt-jártunkkor az omladozó falak között fák, bokrok nőttek, csupán néhány kitaposott ösvény nyújtózott a gondozatlan területen. Most azonban a település keleti oldalán magasodó domb tetején egy újjáépített vár tündökölt, közelebbről megnézni azonban nem tudtuk, mert a felújítási munkálatok még folytak. Azóta már valószínűleg látogatható, pontos információm nincs róla, csak annyi hogy szeptemberre tervezték megnyitását.

268_1.jpgBarcaföldvár elhagyása után hamarosan megérkeztünk utazásunk első részének utolsó közbenső állomására, Sepsiszentgyörgyre (Sfântu Gheorghe). Háromszék székvárosának pályaudvara a közelmúltban újult meg, ám a nyugati színvonalú, csillogó-villogó magasperonon és közvetlen környezetén túl a gaztengerben fuldokló, rossz állapotú vágányzat maradt a régi. A felvételi épület is megfiatalodott, a beruházás 120 millió lejbe került, aminek 60 százalékát sikerült európai uniós hozzájárulásból fedezni. Nézzük most meg az állomás város felőli oldalán kiállított gőzmozdonykát! Az egyedi jármű 1909-ben a Borsig-gyárban épült, s utoljára a kovásznai (Covasna) állomás szomszédságában található erdészeti iparvágányon szolgált. Az üzem bezárásakor, 2000-ben a gőzös is leállt, majd nyolc évvel később átszállították a jelenlegi helyére, ahol külső felújítást kapott. Ismertek olyan tervek, hogy a mozdony újból üzembe állna nosztalgiavonatok élén Sepsiszentgyörgy és Kovászna között, de hogy ebből lesz-e valami, az egyelőre a jövő zenéje.

269_1.jpgMivel az idő már késő délutánba hajlott, továbbindultunk Kovásznára, hogy ott elfoglalhassuk szállásunkat. Első nekifutásra nem jutottunk messzire, mivel még Sepsiszentgyörgy határában megpillantottunk egy tehervonatot a nekünk ellentétes irányba haladva. Ez annyiból érdemel szót, hogy a Bereckre (Breţcu) vezető szárnyvonalon a személyszállító vonatok száma sem mondható magasnak, s bár Kovásznára már több alkalommal utaztam rajta, tehervonatot, vagy -kocsikat még sosem láttam errefelé. Mindenesetre fogtuk magunkat, az első lehetséges alkalommal visszafordultunk és némi gondolkodás után az állomásnak a várossal oldalán örökítettük meg az RFO társaság 81 0881-esével vontatott konténervonatot. A gondolkodásra azért volt szükség, mert a sepsiszentgyörgyi állomás környezetében nem mindegy, hol vesszük elő a fotómasinánkat. A pályaudvar északi bejáratánál ugyanis egy katonai létesítmény található, melyre "fényképezni tilos" táblák hívják fel az arra járók figyelmét. Miután a kép elkészült, már tényleg elindultunk Kovásznára, ahol hamarosan elfogyaszthattuk jól megérdemelt, finom estebédet.

270_1.jpgVacsora után a kellemes koraesti napsütésben még tettünk egy sétát a városban. Kovásznában építészeti emléket nem igazán találni, a város mégis komoly idegenforgalommal büszkélkedhet. A területet egykor vulkáni tevékenység uralta, ennek hírnöke a ma is fortyogó kőmedence, a képen látható Pokolsár. A főtér keleti részén található Pokolsár, mely egykor közfürdő volt, tulajdonképpen nem más, mint egy iszapos, kénnel és széndioxiddal dúsított gázkitörés, a kőperem mellett a mélybe pillantva megfigyelhető a folyamatosan bugyborékoló víztömeg. A föld mélyében rejtőző iszap gyógyító hatású, a 19. századtól kezdve szénsavas melegfürdők, mofetták települtek rá és várták a gyógyulni vágyókat. Azok jöttek is, ennek köszönhetően Kovászna az egykori Monarchia egyik legnevesebb üdülőhelyévé vált, mai megjelenését azonban nem akkor, hanem a múlt rendszerben kapta. Lakossága nagyrészt magyar anyanyelvű, de a nem elhanyagolható számú román népesség is általában jól beszéli a nyelvünket.

271_1.jpgA gyógyvízen kívül mindenképpen meg kell emlékeznünk a több helyen feltörő borvizekről. Székelyszáldoboshoz hasonlóan itt is bárki ingyenesen fogyaszthat a város több pontján álló kutakból, ezek legnagyobbika a főtéren található. Érdekesség, hogy Kovászna határában ered Erdélyben a legtöbbféle ásványvíz, emiatt a várost és környékét szokáa a borvizek hazájának is nevezni. Forrásairól a rájuk épített üzemek mintegy napi 5000 liter borvizet palackoznak. Jómagam több forrásból is ittam és ugyan mindegyik szénsavas, kicsit kesernyés ízű, de mindegyik íze egy kicsit más. Tervezik egy, "A borvizek útja" elnevezésű projekt létrehozását, melynek célja az ásványvízre épülő hagyományos székelyföldi gyógyfürdőkultúra felélesztése lenne, s amit ötvöznének a mai elvárásokkal. Ha megvalósul, bizonyára még több látogató érkezik majd a régióba és persze Kovásznára is.

Folyt. köv...

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://vonatmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr4812956047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mistral1011 2017.10.15. 21:17:13

Köszönöm! Pár helyet átvettem a "megnézni" listámba :-)