Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy adag alkatrésznek szánt BR 55-ös mozdony szerkocsim. Ezek küllős kerekekkel rendelkeztek, amik nem csupán ott mutattak jól, hanem mindenféle régi teherkocsihoz is illettek volna. Nosza, gyári tengelyről lehúz, kúpos tengelyre ráhúz, és egy kicsit sikerült is tuningolni az őskori PIKO kocsijaimon.

Igenám, de amikor Lajos barátom megfertőzött a FREMO-val, onnantól feltámadt bennem a vágy, hogy a régi borhordós kocsim is kaphasson futási engedélyt küllős kerekeivel. Így a múlt héten neki is estem a feladat megoldásának, a tengely egyik végéről lekaptam a kereket, a másikat megfordítottam, majd a tengelyt fúróba fogtam, előkaptam egy tűreszelő darabot, és a nyomkarimát elkezdtem kurtítani.

1. Fúrógép segítsége kell a művelethez, a kerék nyomkarimájának és hátoldalának egy részét kell lereszelni.

Azaz csak elkezdtem volna, mert az a dög elforgott… Keresgélés a tengelyek között, találtam egy kicsit tompább végűt, amin még bordázat is volt, és valamivel jobban rá lehetett szorítani a kereket. Óvatos nyomással megoldható volt a nyomkarima csökkentése oldalról, majd vékonyítása a kerék hátoldala felől, de másfél órát azért elszórakozhattam egy kerékpárral. Amikor megint erősebb nyomással próbálkoztam egy másik keréknél, már ennek a keréknek a lyukát is kitágította, így nem maradt más, mint pillanatragasztóval rögzíteni. Végülis kellett némi szerencse is ahhoz, hogy elég szoros is legyen a kerék-tengely kapcsolat, meg ne is alkalmazzak túl nagy nyomóerőt.

2. Az eredeti állapotú és a metamorfózison átesett kerekek összehasonlítása madártávlatból…

Persze az eleganciához hozzátartozik a szép felület, így mindenlátható fémfelületen kapott először egy 280-as, majd egy 600-as polírozást is. Ennek következtében a futófelület sokkal kevésbé hajlamos a kosz összegyűjtésére. (Ezt először egy Fuggerth V43-asnál tapasztaltam, aminek a sok használat miatt simára kopott a futófelülete, így a többi ilyen mozdonyomnál már én estem neki a fényesítésnek.)

3. … és oldalról…

Próbálkoztam még olyannal is, hogy egy finomabb recéjű tűreszelővel a kerék futófelületét is ütésmentessé tenni, de ez nem biztos, hogy annyira sikeres volt, mert a fúrógépemen már ideje lenne csapágyat cserélni.

4. ...no meg szemből

Az egyik kerék műanyag részét meg sikerült a polírozáskor annyira megolvasztani, hogy az abroncs leesett nagy „örömömre”… Szóval tényleg minden fázisban óvatosan kell bánni az eszközökkel.

5. A kocsi futóműve nagyrészt eltakarja a küllőket, de legalább az illúzió, meg a tudat kárpótol a látvány hiányáért. Bár lehet, hogy a csapágylemezek összébb húzásával ezen is lehet javítani.

Gondolkoztam azon, hogy a favázas kocsim forgóvázába is tegyek ilyen kerékpárokat, de végül lemondtam róla, mivel nincs információm arról, hogy 1960 körül küllős kerekei lettek volna.

Végül egy kis egészségvédelem: nem tudom, hogy a kerék anyaga (azt hiszem spiáter, vagy valami hasonló) mennyire egészséges, ezért én egy porszívó csövét odadugtam a munkavégzés közvetlen közelébe, hogy hátha segít. De ha mégsem, és az egészen finom por átmenne a szűrőkön, akkor legalább sikerült az anyaggal jól beteríteni az egész szobát.