Van egy Google maps térképem, amire felvittem az összes vasutas látnivalót, és ha utazom valamerre, akkor mindig megnézem, hogy mi esik útba, és mennyire kell a programot átalakítani, hogy valamit a térképen kipipálhassak. Így vezetett az utam Freilassingba, ahol a Lokwelt vasúti múzeum található. A város  Ausztria és Németország határánál található, konkrétan Salzburg túloldalán van. Nagy látványosságnak számít, amikor a határon átmegy az ember Ausztria felől, onnantól végig ki van irányjelzőkkel táblázva, hogy merre van a Lokwelt. 

Freilassing valaha jelentős vasúti határállomás volt, nagy körfűtőházzal, fordítókoronggal. Amikor villanymozdonyok elkezdtek átjárni a határon probléma nélkül Ausztria felől Münchenig illetve a másik irányból Salzburgig, a fűtőház kezdett veszteni a jelentőségéből, és 1994-ben be is zárták. Egyből elhatározták, hogy itt egy múzeumot létesítenek. Hogy megnyugodjunk, hogy Németországban sem megy minden olajozottan, négy évébe tellett a városnak megvásárolnia a fűtőházat, és majd’ tíz további év kellett ahhoz,  hogy megnyílhasson a múzeum. Mondjuk a felújítás igen igényesre sikerült. Külön parkoló, van, és az egész nagyon kulturált. A belépődíj 6€, német mércével mérve nem egy vészes összeg. 

Maga a kiállítás csak a fűtőházban berendezett részből áll, nincs olyan szabadtéri kiállítás, mint pl. Füstiben.  Van egy hatalmas H0 terepasztal is, amely központja Freilassing állomás a fűtőházzal. Látványos, jól ki van dolgozva. Nagyjából úgy kell elképzelni, mint nálunk a Miniversumot, csak mondjuk ötöd akkora, és nincs olyan, látványos vonatforgalom rajta. A fűtőház nagyobbik részét mozdonyok foglalják el, és van némi vasútüzemi, illetve pft kiállítás is.

Műszaki vénával megáldott vasútbarátoknak szerintem bakancslistás a múzeum, mert majdnem minden mozdony oldalát kisebb-nagyobb mértékben kivágták, és így láthatóvá tették az adott gép belsejét.  Például a Trix modellvasút-katalógusának állandó szereplője, a bajor B IX-es zöld gőzmozdony konkrétan félbe van vágva, és még a gőzszabályzó működése is láthatóvá vált. De ki van vágva a 103-mas oldala, és be lehet látni a géptérbe, ahol ugyanolyan villamos kismegszakítók sorát is lehet látni, mint otthon, bárki előszobájában. 

Ami még roppant látványos, hogy egy BR218-as komplett hajtásrendszerét felépítették, sok-sok helyen szétvágva, pl. a hidraulikus hajtómű belsejébe is be lehet tekinteni. Konkrétan úgy néz ki, mint Mezei István - Mozdonyok című könyvében, amikor a szerző bemutatja vázlatosan, hogy milyen elemekből áll a hidraulikus mozdony hajtáslánca. Itt rendesen a motor egy állványra van rakva, a mozdonyon belüli helyén, és a hajtóművet a kardánok összekötik a forgóvázakkal. A 218-as hajtását nézve meg lehet győződni a német percizitásról: pl. a forgóvázon belül a tengelyhajtóművek csereszabatosak, fordítva is beépíthetőek - olyan, mintha valaki vasútmodellhez tervezte volna, csak épp három tonnás minden darabja. Ha az ember közelebbről megnézi azt a tengelyhajtóművet, elcsodálkozik, hogy számítógép nélkül terveztek olyan hajtásház-öntvényt, hogy a kardántengely helye kevesebb, mint egy centiméter tűréssel van kialakítva. Szóval érdekes, nagyon.

A teljesség igénye nélkül a fenti mozdonyok láthatóak még:

• Ex-jugoszláv szerkocsis, keskenynyomközű, fogaskerekű gőzmozdony az Iván-hágóról
• Fogaskerekű gőzös a Schafbergbahn-ról
• De 2/2 háromfázisú villanymozdony svájcból
• LAG1 villanymozdony (az E69 testvére)
• Az első német dízelmozdony, a V140
• Bajor E16
• E44
• DB 103

A fentiek mellett igen érdekes még az az MBB-féle transrapid-ős mágnesvasút, amit nem lehet még vonatnak sem csúfolni, csak egy próbakocsi volt. A kíváncsiaknak ki van rakva elé egy külön mágnes, ami a kocsi szíve, és annak “lebegtetéséért” felelős. Szintén érdekes, az új ICE pálya egy kis része, hogy miként rakják a beton alapra a szintén beton keresztaljakat, amelyeket aztán körbeöntenek betonnal, egy betoncsíkká összeolvasztva az egész pályát.

A fűtőház utolsó három taktusában műhely van kialakítva nosztalgiagépeknek. Itt lakik egy tolatógép, és egy E94-es is. A kültéren egy Köf van kirakva, ebbe be lehet mászni, megnézni a vezetőállást, fényképezkedni, és van egy kerti vasút is, amely ottjártamkor nem üzemelt. 

A post végén csak azt tudom mondani, hogy nem egy nagy múzeum - alig van tíznél több mozdony kiállítva - de maga a tálalása a kiállított dolgoknak annyira jó, hogy ajánlom mindenkinek.