Alagutakról írni mindig hálás dolog, mert az ember jobb esetben be tudja mutatni az elejét meg a végét. Most az új Gotthard alagút északi (Németország felé eső) végét és annak környezetét, a Ried - Erstfeld állomásközt, mutatom be. 

Re 4/4 III - es regionális vonattal kezdünk, ami az alagút bejárata mellett halad dél felé. Közben felbukkant egy Flirt "Ein sympatischer Zug" felirattal, de arról nem készült értékelhető kép. Az alagút bejáratáról viszont igen.

Íme. Fent a dél felé, de a régi Gotthard alagúton áthaladó vonatok vágánya, aztán az alagút bejárata, mellette a kijárata és legközelebb az észak felé menő vonatok vágánya, a baljáratnak megfelelően. Az utóbbit már használatba is vették az első képen látott Re 4/4 - es vonat is itt ment. A többi 3 vágányon csak tesztelnek, most is ügyködtek valamit. Balra, a kép látószögén kívül, távolabb állt egy mozdony jó messze. A mozdonyra időnként egy kukásmellényes figura szállt fel - le. Gondoltam várok egy kicsit, hátha elindulnak.

A várakozás egyhangúságát a Graf Zeppelin egyéni nevű RABDe500 040 enyhítette az új vágányon.

 A bemutató-tájékoztató komplexumhoz tartozó kilátótoronyból az új és a régi pályát is meg lehet figyelni...

Egy Re 4/4 - ből és Traxxból álló mozdonymenet ment a régi pályán. A pályaszámuk sajnos nem látszott.

Bár a lámpákat felkapcsolták a távoli mozdonyon, de teszt menet nem indult el. Meguntam a várakozást és átsétáltam Erstfeld állomásra.  

Közben jött ez az ETR 470 Cisalpino. Már nem járnak, a belföldi forgalomat a RABDe 500 sorozat vette át Chiasso - Zürich között, nemzetközi forgalomban pedig ETR610 - esek. Az ETR 470 - esek pedig Olaszországban Róma és Reggio Calabria között járnak. Állítólag mindenféle utaskényelmi gondok is voltak velük.

Közben megérkeztem Erstfeld állomására, ami az emléktábla szerint 1882 - ben nyitották meg, 1922 - ben bővítették, a '70 - es évekig virágzó vasúti forgalma volt, utána csendesebb időszak következett. Egészen mostanáig, amikor megépül a Gotthard bázisalagút. Ez ugyan azt is jelenti, hogy kevesebb vonat áll meg itt, viszont az állomás mellett lesz az irányító és mentőközpont, ami 80 új munkahelyet teremt. Kb. ez van rajta, most pedig benézünk a peronokhoz.

Éppen egy 1970 - ben épült BLS mozdony mozdony fordult vissza.

Jobbra a mentőközpontba vezető vágányok, mögöttük a mozdonyszín. Balra a középperon, még balrább, a kép látószögén kívül a felvételi épület.

Majd a BLS mozdony mellé állt ez a segélyvonat.

Életképek az állomásról. Vasárnap délelőtt lévén az utasforgalom elég csekény volt. Délután már többen utaztak a vonatokon.

Nézegettem a jegyautomatát is. Baden - Würtenbergben érvényes napijegyet is lehet belőle venni és természetesen belföldi jegyeket is. Az FS hálózatra viszont nem vehetünk jegyet az autómatából.

460 108-4 regionális vonattal a Gotthard felé indult. Én is a Gotthard felé indultam, de gyalog. A váltókörzet után vonalkifejtés kezdődik, ellenívekkel. Láthatóan az eredetinél merdekebben emelkedik a pálya a régi Gotthard alagút felé. 

2 BLS Traxx az északi váltókörzeténél. Elől az új alagút irányítóközpontjának épülő bejárata.

460  és IR vonat Chiasso, vagyis dél felé, az állomás déli végén, a vonalkifejtés kezdetén. Innen fordultam vissza, hogy az irányítóközpontot megkerülve eljussak az északi váltókörzetig. Olvastam egy régi villamosmozdonyról, amelyet a közelben állítottak ki. Megnézni sajnos nem sikerült, valószínüleg üzemi területen van.

Az állomás megkerülése után láttam meg a hétvégere leállított Ae 4/4 mozdonyokat. A középső vágányon a második egy Cargos mozdony, balra több más kocsi között egy postakocsinak átépített hűtő állt, amiről a PIKO is készített modellt. A váltókörzet után Cargos Traxx állt. Sajnos fotózhatatlanul.

 És visszafelé, déli irányú regionális vonat, mögötte a bázisalagút bejárata.

Kicsit távolabb út vezet a sínek mellett. Ez a motorvonat a Gotthard felé megy az új vágányon...

...ez a tehervonat viszont onnan jön a régi pályán. A másik vágányt már nem használják.

Még egy tehervonat dél felől, ezúttal Traxxal. Már egyre hosszabbak voltak az árnyékok, megnehezítve a fényképezést.

Vasárnap lévén a gumikerekesek a garázsban álltak. Mindegyik buszhoz egy elektromos vezetéket csatlakoztattak. Nem volt annyira hideg még este sem, hogy lemerüljenek az akkumulátorok maximum egy - másfél nap alatt, inkább valamilyen diagnosztikai berendezésnek kellett folyamatosan működnie.

A vasúton nem állt le a munka, éppen tolattak

A völgyre lassan leszállt az éjszaka, én pedig készítettem még egy képet az alagút bejáratáról és elindultam Milánó felé.

A továbbiakban a vasutat csak napi operatív céllal, elővárosi forgalomban használtam, amit jeggyel is igazolni tudok. Többnyire. 

Bár, amit Milánóban láttam szerintem vasúti szempontból is érdekesebb volt, sajnos időhiányból kifolyólag fényképek nem készültek. Talán majd legközelebb...