2012 év végén Hódmezővásárhelyről Békéscsabát látogattuk meg, 2013 végén Szegedre mentünk egy kicsit villamosozni. 2014 vége munka miatt kimaradt, de 2015 legelső alkalmas napján bepótoltuk a mulasztást, így btx és Jani barátommal útra kerekedtünk, hogy meglátogassuk ismét jsimonx-et a dél-alföldi városban. Célunk ezúttal Szentes és Orosháza volt, gondoltuk zötykölődünk egyet általunk még nem bejárt vonalakon. Az alapvetően jó hangulatú túrát csak egy dolog árnyékolta be, de arról majd később, most következzen a beszámoló!
Utunkat a szokásos módon Hódmezővásárhely állomásán kezdtük. A ragyogó napsütés ellenére itt még némi hó fogadott minket, nem csak a vágányok között, hanem a városban is. A 13:42-kor induló 32615-ös Hódmezővásárhely - Kiskunfélegyháza vonatot céloztuk meg, hogy Szentesen leszállva továbbálljunk Orosháza felé. A szokatlan jegy ellenére annak kiadása gond nélkül, pikk-pakk megtörtént, így volt időm pár fotót készíteni. Az állomáson ácsorgó 3-as számú Uzsgyinak két okból örültem: egyrészt a szintén velünk utazó Jani barátunk még sosem ült ilyen gépen, másrészt az alacsony pályaszám azt sejtette, hogy ez még a fejtámlás-karfás nélküli verzió lesz.
És valóban, nem is csalódtunk. Látszik az orosz (majdnem azt írtam, hogy spártai) egyszerűség, a kb. egyben fröccsöntött ülések, amelyek legalább jó távol vannak egymástól, viszont kellőképpen szűkek, egymás mellett nem túl kényelmes utazni rajtuk. Mindenesetre késedelem nélkül indultunk el Hódmezővásárhelyi Népkert irányába 12 fővel a fedélzeten.
Népkerten menetrend szerint 9 perc ácsorgás van, a szemből érkező Szeged-Békéscsaba vonatot és az esetleg arról átszállókat meg kell várni. Némi késéssel érkezett az a járgány, de a várakozásunk nem volt hiábavaló, 4 utas jött Szeged felől. Megemlíteném a jegyvizsgáló hölgy utastájékoztatását: úgy tűnt, hogy az Uzsgyi fűtése részben megadta magát, így meleget csak a hátsó szekció kapott (mi alapból oda ültünk), ezért aztán ő minden egyes utas felé jelezte, hogy ha melegben szeretné tölteni az útját akkor szíveskedjen hátra fáradni. A legtöbben megfogadták ezt a jó tanácsot.
Még mindig Népkerten, vonatra várva. A sínek és a 47-es főút között található meg a Lelkek emlékére nevű emlékkereszt, amelyet a közúti balesetben elhunytak emlékére állíttatott az önkormányzat.
És már érkezik is Szeged felől a 35-ös számú Uzsgyi, míg a közúton Szeged felé egy busz fuvarozza az utasokat. A két vágány kissé csalóka: a bal oldali amin a vonat is jön egy vágány Szeged felé (135-ös vonal), a jobb oldali nem tér vissza ebbe, hanem az állomás után jobbra kanyarodva kerüli meg Hódmezővásárhelyt 130-as vonalként. Kitérő csak az állomás hátunk mögött lévő végében van, hiszen egy vágány van Békéscsaba (a 135-ös vonal másik vége) felé.
A kis falvak, tanyák között 80-nal haladtunk a 36 kilométerre fekvő Szentes felé. Érkezési idő 14:28, így az átlagsebesség nem túl fényes, de ez betudható a népkerti ácsorgásnak, anélkül mintegy 37 perc lenne a táv az útközben 5 helyen is megálló vonatnak, tehát durván 60 km/h-s átlagot produkálna, ami egyáltalán nem lenne rossz.
Sajnos a jegyvizsgáló hölgynek rossz hírrel kellett végigjárnia a vonatot menet közben: a szerelvény úgy tűnt megadta magát, Szentesen le kell szállnia mindenkinek és átszállnia egy másik, már várakozó járgányra. Az információt mindenkinek udvariasan átadta, egy távol-keletinek tűnő hölgy okozott csak nehézséget aki kicsit beszélt magyarul, kicsit angolul, kicsit talán még németül is. A kalauz ennek megfelelően próbálta informálni a helyzetről, egy ponton ahol úgy tűnt beszél angolul az utas mi is besegítettünk, így a közös erőfeszítést siker koronázta, megértette mi a helyzet. Szentesen leszállva amúgy szintén ott volt a leszálláskor az ajtóban a kalauz és segített. Hatalmas pluszpont jár neki (mást sajnos nem tudok mondani az akkor is elhangzott köszönjükön kívül) az utasokhoz való hozzáállásért!
Még mielőtt félreértenétek a fenti képet: mi nem mentünk tovább innen Kiskunfélegyházára, így az állomási fotózás miatt ránk nem kellett várnia a vonatnak. Szép is lett volna... A 37416-os Szentes - Orosháza járat 14:45-kor indult, így volt valamivel több mint 15 percem arra, hogy néhány fotót ellőjek. Így a behaladáskor látott 395-ös BCmot-ot mindenképpen meg szerettem volna örökíteni, mely szobormotorvonatként várja további sorsát.
Szintén az állomásra való beguruláskor tűnt fel a 0449 022-0 pályaszámú Bobo, amely némán álldogált a vágány végén.
Szentesen egyébként szép vonatkeresztet tapasztaltunk, lásd a fenti képet. Egy vonat ment Hódmezővásárhelyre, a kép bal szélén a 291-es Bzmot, egy vonat tovább Kiskunfélegyházára (a 004-es Uzsgyi), egy Szajolra (jobb szélen a szerelvény aminek a végén a 236-os Bzmot ácsorog), valamint a 181-es Bzmot Orosházára.
És akkor jöjjön a negatív élmény: miközben ezt a képet csináltam a 181-es vezetője úgy gondolta jó ötlet rámkürtölni egyet az állomáson. Peronon álltam, nem rohangáltam hülyegyerek módjára össze-vissza, csak a peronok közötti átjárót használtam, tehát nem gondolhatta, hogy balesetveszélyesen járok el. Viszont igen, fényképezőgép volt a kezemben, hiszen szerettem volna megörökíteni a kirándulásunkat. Csakúgy, mint sok-sok ember ha elmegy valahova világot látni. Gondolom ha mobiltelefonnal fotóztam volna, akkor az nem okozott volna neki ekkora problémát. Aztán felszálláshoz tartva azt láttam, hogy előveszi a telefonját és lefényképez vele. Engem. Így aztán jeleztem felé kintről, hogy ő nem látszik a felvételemen, járművet fotóztam, nem őt (lásd szintén a fenti képet - aki az alapján mindenféle infó nélkül megmondja ki van a 181-es vezetőállásán annak én fizetem egy évig a sörét). Nyilván lehúzta az ablakot és köszönés nélkül közölte velem, hogy megsértettem a személyiségi jogait a fotó elkészítésével. Ismét jeleztem felé, hogy nem őt fotóztam, hanem a járműveket, valamint teljes zoommal megmutattam neki a fotót, hogy kivehetetlen az alakja a képen. Őt ez nem érdekelte, szerinte akkor is engedélyt kellett volna tőle kérnem. Egy darabig ment még a szájkarate, a végén már azzal jött, hogy milyen hülye hobbi ez, találjunk más magunknak, a barátaim elhűlve hallgatták, hogy ekkora problémát tud jelenteni néhány állomási kép. Még meghallgattam, hogy beperel a fenti fotó elkészítése miatt, aztán otthagytam és inkább felszálltunk a vonatára. Értelmetlen szájtépés volt az egész, csak arra volt jó, hogy kissé elrontsa a hangulatunkat. Érdekes módon a szegedi villamosvezetők még intenek is, Fehérváron a mozdonyvezető inkább felkapcsolja a fényeket, hogy jobban sikerüljön egy-egy kósza fotó, itt meg ezzel szembesültem. Mindegy, lépjünk tovább!
Mindezek alapján már félve merem betenni ezt a képet Szentes állomásról, hiszen nem tudhatom kik rejtőznek az ablakok mögött, kik azok akiket véletlenül lefotóztam. Pedig az épület szép (a perontető mondjuk jól elüt tőle), és az állapota is az.
Mindenesetre felszálltunk a járgányra, hogy végigdöcögjük vele a 147-es Szentes és Orosháza közé eső kőkemény 40 kilométeres szakaszát. Mindezt 77 perc alatt. Lehet számolgatni az átlagot... A vonalon napi kettő pár vonat közlekedik ami gyakorlatilag kb. semmire sem jó. Mondjuk amilyen pocsék állapotban van a pálya nem is tudom ki szeretne rajta utazni. És itt a pocsékot értsétek a borzasztóan nagyon-nagyon rossz szinonímájaként. A Bzmottal rajta utazni úgy, hogy a félelmetes 30 km/h-s sebességnél minden második másodpercben hatalmasat üt a sín egészen egyszerűen szörnyű. Persze egy vasútmániásnak ki kell ezt is próbálni, a vasút (sajnos) nem csak arról szól, hogy nagy sebességgel száguldunk tükörsima pályán, hanem bizony van egy másik véglet is. És ez az volt.
Egyébként nyolcan voltunk a háromegységes vonaton (az elöl lévő 181-es és a hátul lévő 256-os Bzmot egy mellékkocsit fogott közre), ketten leszálltak rögtön az első megállóban Donáton, aztán később még volt némi utascsere, de Orosházára is kb. ennyien érkeztünk.
Orosháza, délután négy után, sötétedik, befutott a vonatunk.
Az ekkor még meglehetősen üres állomáson csak az UDJ-029-es gép ácsorgott.
Aztán ahogy kezdett lemenni a nap egyre-másra futottak be a járatok: jött Bz Mezőhegyesről, hogy később továbbálljon Mezőtúrra, Mezőtúrról orosházi végállomással, Békéscsaba felől Uzsgyi Szeged felé és persze Szegedről Békéscsaba felé. Mi a 35-ös számú Uzsgyira szálltunk fel (ezt láttuk korábban Népkerten) amely Békéscsabáról érkezett és Hódmezővásárhelyig utaztunk vele.
A magasabb pályaszám ezúttal magasabb komfortfokozatot jelentett, azaz fejtámlát és kartámaszokat.
Hódmezővásárhelyen már várt minket a következő Szeged - Békéscsaba járat, hiszen ezen a vonalon óránkénti közlekedés van. Az Uzsgyiáradat után egy Csörgő tette tiszteletét, így aztán meghallgattuk a dübörgő hangját ahogy kihúz az állomásról, ezzel zárva le a napot vonatozási szempontból. Jövőre újra megyünk!
Utolsó kommentek