1883-at írunk, Magnus Volk megnyit egy alig 400 méter hosszú villamosított vasúti pályát Brightonban. Akkor még nem gondolhatta, hogy 2014-ben ez lesz a világ legrégebb óta működő villamos vasútja. Márpedig ha ilyen címmel büszkélkedhet egy vasparipa akkor természetes, hogy meglátogatjuk. Feltéve persze ha pont arra veti az embert a sorsa, engem pedig arra vetett. Úgyhogy kipróbáltam.
(Kis technikai megjegyzés: meguntam a nagyon kicsi és ezért nem túl látványos képeket, a fotóimat galériába rendeztem, amelyet elértek ha rákattintotok a cikk elején lévő képre, azaz erre itt fent. Akkor végigpörgethetitek nagyobban a fotókat. Remélem ez így jobb nektek is.)
Bármennyire is nem hinnétek, már a fenti képen is látható a vasút, az óriáskerék lábánál keressétek a megbúvó kis barna tetős épületet. Na az az egyik végállomás. Anno persze az 1883-as évben még nem innen indult, ráadásul nem is ebben a formában. Akkor ugyanis a nyomtávolság 2 láb volt, azaz kb. 610 milliméter (a magyar nagyvasúté 1435 mm). A pasas nem tétlenkedett, ugyanis egy évre rá már 2 láb 9 inchre (838 mm) alakította át és meghosszabbította a jelenlegi félúton lévő állomásig. A mostani Black Rock névre hallgató másik végállomást 1901-re érte el a vonal, míg azóta némi rövidítés lett végrehajtva, így került az első megálló a Sealife nevű tengeri életet bemutató múzeumhoz, a végállomás neve pedig Aquarium Stationre módosult. Vicces vagy sem, de ma már csak 2 láb 8,5 inch, azaz 825 mm a nyomtáv, a teljes hossz pedig 1,64 kilométer. Nem túl hosszú, nem is lát el manapság már tömegközlekedési szerepet, inkább a turisták szeretik használni. A legnagyobb sebesség rajta 13 mph, nagyjából 20 km/h, szóval nincs az az eszelős száguldozás. A forgalmat 3 szerelvény látja el, plusz van néhány jelenleg felújítás alatt. A vasút korának megfelelően a járművek sem mai gyerekek, 1901-ben illetve 1910-ben gyártották ezeket. 8 lóerős motorokkal és 40 ülőhellyel rendelkeznek. A vasutat a II. világháború előtt az önkormányzat magáévá tette, így kikerült a család tulajdonából, azóta Brighton és Hove városa birtokolja.
Nincs előre helyfoglalás, gyakorlatilag "ráúszással" dől el, hogy ki ülhet előre a vezető mellé/mögé. Nekünk szerencsénk volt, alig néhányan lézengtünk rajta a hétköznap miatt, így aztán kedvemre nézelődhettem, fotózhattam, videózhattam. Az állomásépületekben vásárolható meg a jegy, egy irányba 2,7 font, oda-vissza 3,6 font, azaz utóbbi kb. 1200 forint. A menetidő mintegy 10 perc egy irányba.
A vonalon 3 helyen van keresztezési lehetőség, ebből csak az egyiket használják aktívan, a félútnál lévő Félút megállót. Igen, tényleg ez a neve, mármint Halfway Station. Negyedóránként indulnak járatok, emiatt is van félúton a találkozási pont, amúgyis mindkét végállomás egyvágányos. A végállomások és a félút között van egy-egy megkerülő vágány, nagyobb forgalom esetén itt is lehetne keresztezni (rugós váltók vannak beépítve, ergo használatban van ezeknél folyamatosan a kitérőirány), azonban ez ma már nem történik meg, egyszerre csak egy vonat lehet a félúttól keletre illetve nyugatra fekvő szakaszokon. Ennek biztosítására jelzők ugyan nincsenek elhelyezve a pálya mentén, viszont a vezérek jelzőbotot adnak át egymásnak féltávnál.
Ja igen: mivel _villamos_ vasútról van szó hiányolhatjátok a felsővezetéket. Na az nincs. Ahogy azt Dél-Angliában megszokott itt is harmadik sínről kapják a delejt a szerelvények, emiatt is van szükség arra, hogy kerítéssel legyen körbekerítve mindenhol a vasút - ez is. A sínben 110V futkározik, ami elég ezeknek a szerelvényeknek a működtetéséhez. Meglepő módon van egy gyalogos aluljáró is a vonalon közel Aquarium állomáshoz, ami meg még meglepőbb, hogy mennyire jól meg lehet figyelni hogyan is néz ki a sín alulról, ezt ti is láthatjátok a galéria képei között.
És hogy milyen a hangulata az utazásnak? Íme egy rövid videó:
Talán látható is, hogy a vasút nem túl nagy sebességgel halad a parti út mellett. Jobbra a köves tengerpart és a tenger (Anglia déli partjainál járunk), balra Brighton városa a magasfalon. Útközben keresztezünk néhány gyalogos átjárót, ezeknél sorompó nincs csak kerítés amit mindenkinek magának kell nyitnia (maguktól becsukódnak mögöttünk). Azonban ettől még jöhet a vonat, ezért hallható időnként vijjogó hang amivel nem csak az átjáróknál lévő nézelődőket lehet megijeszteni, hanem a szerelvényen utazókat is.
Ottjártunkkor a gépeket egy fiatal lány és egy srác vezette, bőszen integetve az arrajáró turistáknak. A gépek kezelése egyszerű: egy indítókulcs, egy menetszabályozó kar, valamint egy kerék amivel a féket lehet szabályozni. A szerelvények két irányba tudnak közlekedni, mindegyik végükön van vezetőállás. Az utastér fedett, így esőben sem lehet feltétlenül megázni, bár egy erős oldalról fújó szél okozhat meglepetést. A vezetőállások ugyanakkor nyitottak, csak tető védi a járművezetőket a környezeti elemektől. Emiatt aztán nem volt nagy meglepetés a napszemüvegben való vezetés.
Félútnál van egy depó ahol a karbantartást és a tárolást végzik, valamint itt árválkodott egy felújítás alatt lévő szerelvény is.
Igazából az út során túl sok látnivaló nincs és mivel gyalog is végig lehet menni a pálya mellett teljes hosszon ezért nézelődésben nem hoz semmilyen extrát a kisvasút. Az élmény ennek ellenére jó, a döcögős, vijjogós hangulata párosítva a tengeri levegővel és a folyton mosolygó személyzettel kellemes kikapcsolódós 20 percet eredményez.
Utolsó kommentek