Hétfőn hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam btx-et, hogy kedden este ráérek, így megcsinálhatjuk azt amiért már régóta rágja a fülemet, azaz elmehetünk Székesfehérvárra, hogy onnan Komáromig az esti "fürdős" vonattal, Púpos vontatással utazzunk egyet az 5-ös vonal zötykölődős pályáján. Mivel szerencsére neki is jó volt az időpont, ezért nekiindultunk enyhe optimizmussal felvértezve: az idei év nem arról szólt, hogy az M40-es gondtalanul rendelkezésre áll, így volt egy tippünk arra vonatkozóan, hogy végül mégsem egy Púpos duruzsolását fogjuk hallgatni, hanem egy remot Csörgőét vagy Szergejét.

Budapesten a Batyin futottunk össze, ahonnan két megállónyit utaztunk metróval a Délibe. A pénztárat kilőttem, mondván ott az automata, vegyünk jegyet Fehérvárig onnan. A 3-ból kettő működött csak, ráadásul idegesítő módon. Borzasztóan sokat gondolkodik, hosszan töltögeti az adatokat, és bár látja a gép, hogy hova nyomott az ember az érintőképernyőn hiszen megjelenik az adott gombon/feliraton a kurzor, nem hajtja végre az utasítást. Emiatt aztán lassú is az egész folyamat.

Na mindegy, végülis sikerült hozzájutnunk a jegyeinkhez, melyekkel megcéloztuk a 18:30-as szombathelyi gyorsot. btx a gyorsvonati pótjegy fizetését megúszta a Start-Klub kártyájával, ráadásul ő ennek birtokában féláron is utazott, én viszont a teljesárú jegyemmel fizettem, mint a katonatiszt.

Az ötödik vágányon már bent állt a szerelvény, jellemzően felújított kocsikból, így reménykedve vághattunk neki túránk első szakaszának. A kép csalóka, a 431 282-es Szili csak idáig hozta a vonatot, visszafele már nem az ő dolga volt a szerelvény továbbítása. A valós vontatómozdony utáni első kocsit szemléltük ki magunknak, így amíg btx elment némi ellátmányért, addig én előreosontam, hogy megszemléljem melyik gép jutott nekünk.
Érdemes megfigyelni a fenti képen a két Szili festése közötti különbséget. Nekem továbbra is a bal oldali a bejövős, a jobb oldali nem lopta be magát a szívembe. Kíváncsian várom amikor átadják majd a 9000-es sorozatot MÁV-éknál a járműből, akkor milyen újabb színtervvel "kápráztatnak" el minket. A szám ne tévesszen meg senkit, régóta mondogatjuk többen is, hogy sokan fognak még rengeteg pénzt hazatalicskázni az "újabb és újabb" altípusok kifejlesztéséért és elkészítéséért. Végülis alig 51 éves konstrukció (nyilván nem konkrétan ez a példány).

Ismerkedjünk meg akkor 431 174-gyel, ami a régi típusmegjelölést tekintve a V43 sorozatba tartozott, becenevén Szili. Balra tőle egy M44-es dízelmozdony állt be a másik vonat kihúzása céljából (legalábbis ha jól tippelem), tőle még balrább a távolban egy Flirtöt figyelhetünk meg a piros-fehér fényezésében. Mondhatni csendes életkép a Déli-pályaudvarról. Jobbra egyébként egy Traxx ácsorgott azon túl pedig egy Csörgő, róluk viszont nem készült fotó. Meglehetősen változatosnak mondható így az eszközpark, néhány éve a Szilik tengerébe néhanapján futott be egy-egy Teknő.

Kis számmisztikum, ebben a Bp kocsiban utaztunk Székesfehérvárig. Bár lemaradt a képről, de tavaly decemberi revíziós számot láttam rajta, így aztán pozitív várakozással tekintettem a kocsiba való belépésre. Nem is csalódtam. A számokat nem ismerőknek jelzem, hogy a középen látható 120 a kocsi max. sebességét mutatja.

És akkor belülről is a kocsi. Régen ha nem tévedek ezek bordó plüss üléssel első osztályú személyvagonokként futkároztak hazánkban és szerintem ma is elmennének annak. A helykínálat remek, az ülések nekem kényelmesek, bár kissé mélyen ülnek, a színválasztás ezzel a fényáradattal jópofa, bár kissé elüt a fal színétől. A dupla üléseknél a kartámlák lehajthatók a két ülés között, a szemetesek is narancssárgára vannak festve, szóval egészen kulturáltan néz ki. Ritka példa, de kényelem szempontjából sokkal jobbnak tartom ezeket a kocsikat, mint akár a kedvelt brit motorvonataimat. Arról nem is beszélve, hogy idióta vasútmániásként nyilván fontos, hogy az ablakok lehúzhatók és rajtuk kilógva lehet nézelődni. Nem idióta vasútmániásként meg fontos, hogy vissza is lehet ezeket csukni.

Székesfehérvár. Székesfehérvár. Vonat érkezett a második vágányra. A felújított pálya miatt végre azt éreztem, hogy Magyarországon is van vasút, lehet haladni vonattal is. Néha ránéztem a GPS-re, amely azt hozta amit vártunk: szinte végig 120 km/h-val száguldottunk Budapesttől elfele. Annyira jó elfelejteni a nyomorék dinnyési huszas lassújelet, a Velencei-tó melletti 50 (vagy 60?) km/h-s szüttyögést, a folyamatos ráfékezéseket a lassújelek miatt. Komolyan élveztem a dolgot. Alig 50 perc alatt Fehérváron voltunk a Déliből, Kelenföldről meg még jobb a helyzet.

Kicsit bóklásztunk egyet az állomáson, persze szigorúan csak a peronokon. A szürkület megkezdődött, a hangulatot kissé komorrá tette a borult ég is. Behaladásnál a fűtőháznál láttuk a célpontot, azaz a Púpost, így aztán visszasétáltunk a 6-7. vágányok közötti peronon egy gyatra minőségű kép elkészítésének ígéretével, lásd fent. M40-es Púposunk (akarom mondani 408 203 ott áll egy Mazsola (balra M28 1003) és egy Csörgő (jobbra 418 313) között. Kissé gyanús volt, hogy ott álldogált, de végülis volt még egy óránk az indulásig.

Közben befutott egy Csörgős vonat a Balaton északi partjáról.

Találkoztunk egy remot Szergejjel ami ki merészelte takarni az idehaza meglehetősen bálványozott Nohabot.

Amelyet kicsit arrébbmenve teljes valójában sikerült megörökíteni (egyébként M61 019 volt) egy tehervonat élén.

Mindezek után bementünk az állomásra és tudatosult bennünk, hogy a Siófok-Győr gyorsvonat 15 perces késésben van a kiírások szerint. Rutinos vonatozóként ilyeneknek nem hiszünk, megfelelő okostelefonos program segítségét hívtuk a valós késés egyáltalán nem haszontalan tudásának megszerzése okán, azonban előrébb nem jutottunk: valóban annyi a csúszás. Ez azért okozott aprócska problémát, mert erről a vonatról Komáromban elvileg 21:54-kor kellett volna leszállnunk majd onnan a 22:10-es legutolsó(!) budapesti személyvonattal továbbállnunk. Azaz neccesnek tűnt. Aztán megnyugtattuk magunkat, hogy márpedig úgyis elérjük a vonatot, maximum megkérjük a jegyvizsgálót, hogy szóljon oda Komáromba, hogy lennének átszállók. Utólag hozzátenném, hogy nem mi voltunk az egyetlenek.

A jegypénztáros kissé meglepett bennünket, ugyanis a Székesfehérvár-Komárom-Budapest-Kelenföld jegyet két-két jegyként adta ki, mert mint kiderült Komáromig átlépünk valamilyen regionális határt, ezért Komáromból megint 0 kilométerről indulunk. Ezzel így persze drágább volt a mutatvány, ezzel az infóval inkább máshogy próbálkoztunk volna meg a jegyvétellel, de hát mindegy, így mulat az egyszeri vasútbarát.

Székesfehérvárhoz még annyit, hogy egyszerűen elfogadhatatlan ami az állomáson már évek óta illemhelyiségként megtalálható. Botrányos felszereltség és minőség, az ablak tárva-nyitva az első vágány peronjára, így az elhaladó utasok nem csak a szagokkal szembesülnek, hanem véletlenségből a látvánnyal is. Úgy gondolom, hogy egy megyeszékhely ilyen jellegű imázsrombolást nem engedhet meg magának. Mentségére szóljon, hogy ingyenes a használata, de mindezek után megegyeztünk btx-szel, hogy inkább fizettünk volna.

Mindegy, menjünk is ki a peronra, mert időközben bemondásra került, hogy jön a vonatunk!

Amint látható eddigre már erőteljesen sötétedett. A Siófok-Győr közötti vonat (reggel Győrből viszi a Balatonra a fürödni vágyókat, este pedig vissza, lásd még fürdős vonat) Székesfehérvárig egy Gigant (V63) vontatásával jutott el. Itt a gép lejárt az egyik végéről, a másikra (mivel fordul a menetirány) pedig ráállt a Púpos. Ja, nem, a Szergej. Természetesen volt olyan pechünk, hogy a Púpos ismét lerohadt - gondolom én -, így a 628 165-ös gép került az első kocsink elé. Mondjuk szeretem a Szergej hangját is - már ha nem a remotorizált sorozatról beszélünk -, mindig élmény amikor eldübörög az ember mellett, úgyhogy emiatt nem estem sem a sínek közé, sem kétségbe. A menetrend szerinti 21 perces itteni állásidőt (ez van beiktatva a szükséges gépcsere miatt, lévén Komáromig a vonal nem villamosított, így kell a dízel gép) sikerült lejjebb tornászni, így alig 7-8 perces késéssel hagytuk el a koronázóvárost emlékeim szerint.

Persze mi dukálna leginkább egy ilyen jellegű zötykölődéshez egy orosz behemót mögött, mint a régi jó öreg Bhv kocsi. Gyerekkori emlékek előjöttek ezerrel amikor a Balatonra menve az esetek kb 99%-ában ilyennel utaztunk. Lecuccoltunk egy négyes ülésre (miénk volt a fél kocsi), majd az ablakban nézelődve élveztük a Szergej által gyorsításkor húzott füstöt és az elsuhanó tájat. Sokáig nem tudtuk már ezt tenni, lévén hamarosan teljesen besötétedett.

Infók a vonalról az utascserét tekintve:
- Bodajk: felszálló 0 fő, leszálló 3 fő
- Mór: felszálló 0 fő, leszálló 2 fő (Itt végbement egy peronon történő apróhirdetési portálos áruátvétel-pénzátadás, ott pislogtunk btx-szel az ablakban mint hal a szatyorban, hogy akkor ez így most hogy. Egészen szürreális jelenet volt.)
- Bakonysárkány: felszálló 0 fő, leszálló 2 fő
- Kisbér: felszálló 0 fő, leszálló 1 fő
- Bábolna: felszálló 0 fő, leszálló 2 fő
- Komárom: felszálló 1 fő, leszálló 15 fő és 5 kerékpár

Bár az adatok meglehetősen alacsonynak tűnnek az biztos, hogy további 8 kerékpár és gazdáik Komárom után is a vonaton maradtak, meg még rajtuk kívül is akadtak néhányan. Mindezen infó a jegyvizsgálótól származik. Azt is fontos tudni, hogy a vonat jellege miatt inkább hétvégeken van nagy forgalma, de akkor aztán tényleg, a körülmények és a lassúság (167 kilométeren több mint 3 óra a menetidő) ellenére sokan választják a lejutást így a Balatonra.

 Izgulnunk aztán végül nem kellett, este 10 előtt egy perccel futottunk be Komáromba. Bár a személyvonatunk már beérkezett Győrből eddigre, még volt így 11 percünk az indulásig. Kicsit reménykedtünk abban, hogy Talent lesz, elég ritkán van lehetőség ezzel a villamos motorvonattal utaznunk, de aztán végül egy Flirt állt rendelkezésünkre. Nem mintha baj lett volna, elővárosi vonatnak szerintem tökéletes: van elég ajtaja, jól gyorsul és fékez, halk, elfogadhatóan kényelmes, világos és van légkondija, valamint utastájékoztató kijelzői. Erről beszélek:

 A kép csalóka, ennél azért többen voltunk.

Az 1-es vonal előnye, hogy itt lehet egy kicsit "száguldozni" akár még személyvonattal is:

A végére pedig egy kis puffogás:

Az utolsó győri személyvonat 23:28-kor érkezik meg Kelenföldre. Kitaláljátok mikor indul az utolsó 4-es metró ugyaninnen? Biztos vagyok benne, hogy jól tippeltetek: 23:27-kor. OK, van még a győri után egy kanizsai és egy dunaújvárosi személyvonat is, de talán valahogy csak össze lehetne már hangolni, hogy a metró várja már meg a vonat utasait ha egy mód van rá. Kb 3 perccel kellene később indulnia.

Mondhatnám azt, hogy nekem végülis mindegy, nem veszem igénybe gyakran a győri utolsó személyvonat által nyújtott szolgáltatásokat, na meg aztán nekem a 103-as buszom 23:32-kor ment, így azt némi sietéssel elértem, de talán érdemes lenne elgondolkodni azon a pár percen. Persze ha késik a vonat akkor úgyis mindegy, de legalább nem érezné azt az utas, hogy őt szívatják.

Nem akarom negatívummal befejezni a cikket, mert alapvetően kellemes 5 órás vonatozáson vagyunk túl, jó volt zötyögtetni magunkat és nézelődni egyet a Dunántúlon. A vonatok egészen jól haladtak, a jegyvizsgálókra panaszunk nem lehetett, a kocsik tisztasága is jobb volt az eddig megtapasztalt átlagnál, úgyhogy ha értékelnénk a vonatos túrákat is, akkor ez nálam egészen jó pontszámot kapna.