Vasútmodellezés terén N-es építési nagyságban nem sok cég van, amely a britek vasútjának leképezését tűzte volna ki a céljául, pedig a szigetországban is meglehetősen sokan űzik ezt a hobbit, ráadásul a gyűjtőszenvedélyük talán a szokottnál is nagyobb. Cserébe viszont a világ más tájain nem túl sokan vannak, akik erre a témára mozdulnának rá, így hazánkban is ha valaki nem magyar tájat próbál modellezni, akkor leginkább az osztrák, német, amerikai trióból, esetleg a svájciaktól merít ihletet. Ezért aztán a Dapol modellgyártó cég neve sem mond sokat alapvetően itthon a többségnek, nekem is csak azért, mert valami hülye oknál fogva kedvelem a britek kissé ormótlan motorvonatait. A Dapol mozdonyokkal indított, a Class 73-asukkal letarolták a brit N-es piacot, hatalmas sikert aratva, majd jött a Class 66-osuk is, ezek minőségileg pedig igencsak jól sikerültek, ami megalapozott nekik pár nyugodt, fejlesztgetéssel teli évet. Nekiálltak vagonok és kocsik készítésének, majd jöttek a kiegészítők (felsővezetéktartó oszlopok, alakjelzők, stb.), de kezdőkészletben senki sem gondolkodott.
Van itthon jópár Dapol katalógusom, korábban említésre sem merült a jövőre nézve semmi ilyesmi. Hiszen a járművek még nem elegendők önmagukban ahhoz, hogy valaki belevágjon a modellezésbe, nem árt némi sínanyag és egy trafó/kontroller sem. Amikor először hallottam annak hírét, hogy a Dapol is belevág a kezdőkészletek gyártásába, kissé megijedtem, hogy megpróbálják követni a másik nagy brit gyártó, a Graham Farish példáját és saját sínrendszert dolgoznak ki, hogy aztán még évek múlva se lehessen többfajta kitérőt, ívet, egyéb kiegészítő síneket hozzá kapni. Szerencsére a Dapolnál sem hülyék ülnek, dobta magát az, hogy meg kellene győzni más brit cégeket az együttműködésről. Na és melyik a leghíresebb angol síngyártó társaság? Naná, hogy a Peco az! (Tényleg csak zárójelben: pár éve még mindenki a Roco síneket istenítette itthon, ma meg örömmel látom, hogy a Peco-t egyre többen keresik és használják.) Ezzel a sínproblémát letudták, már csak az irányítás volt hátra.
Manapság a kérdés sokkal inkább előtérbe került: DC vagy DCC, azaz inkább analóg vagy digitális legyen a kezdőkészlet, utóbbiból pedig a DCC szabvány legyen-e használva? Nem vacakoltak sokáig, mind a kettő mellett döntöttek, mivel a La Manche csatornán túl nagyon sok olyan ember van, aki már nem hajlandó/óhajt DCC-re váltani a meglévő rengeteg modell illetve a plusz költségek vagy a meglévő terepasztal miatt. Ugyanakkor az újoncokat DCC-vel könnyebb lenyűgözni. Na persze gyártó ehhez is kellett, akiért szintén nem mentek túl messzire, együttműködést szőttek a Gaugemaster-rel, így téve teljessé a kezdőkészletes pakkokat.
A fentiekből megszületett egy analóg dízeles készlet BR kék színű Class 73-as dízel/villamos mozdonnyal és két négytengelyes eltolható oldalfalú teherkocsival. Oválpályából egy kb. 117*48 cm-es dilikört lehet építeni (kitérő nem jár hozzá), amit a Gaugemaster Combi névre hallgató kontrollerrel lehet irányítani. Régi British Railway fanoknak akár jól is jöhet a szett, a modern vasutakat kedvelőknek már kevésbé. Szintén analógban kihoztak egy készletet 14xx sorozatú gőzmozdonnyal és hozzá tartozó két személykocsival, ugyanakkor az egyenes síneken kurtítottak kicsit, így abból 91*48-as pályát lehet összerakni. A kontroller ugyanaz. Mindkét készletet 104 fontért (kb. 35 ezer forintért) mérik a boltokban már ha éppen kaphatók, a gőzösös szett elvileg most fog megjelenni.
DCC-s kezdőkészletből is kettőt csináltak: van egyszer egy Loadhaul festésű Class 56-os dízelmozdony 3 négytengelyes acélszállító vagonnal és szintén ovál pályával, viszont kettővel nagyobb ívekkel, azaz az ívsugár itt már 298,5 mm. Az íves sínek mellé még 8 darab 174 mm-es egyenest raktak be a dobozba. A másik pakk természetesen szintén gőzös alapú, a Flying Scotsman nevű A3-as Pacific mozdonyt vetették csatasorba. Érdekes módon az ívek ebben a pakkban szűkebbek, 263,5 mm-esek. Mindkét dobozban amúgy a Gaugemaster Prodigy Express irányítója található meg és mindkét mozdonyban a Gaugemaster DCC23 dekódere csücsül. Az áruk 232 font, mintegy 81 ezer forint, mármint annak amelyik éppen kapható.
Mivel a készletekkel csak interneten találkoztam, nem rendelkezek belőlük, ezért bővebb tapasztalatot tőlem ne várjatok! A bennük szereplő járműállomány különösebben nem mozgat meg, az irányítókra nincs szükségem, így a vásárlást ezúttal (is) kihagyom. Aki azonban a beszerzésre adná a fejét, az előtte nézzen egy kicsit utána, mert ahogy tapasztaltam a dobozképek és a honlapok egymásnak ellentmondó információkkal rendelkeznek a sínanyagról és a pálya méreteiről.
(A bejegyzésben szereplő képek a Dapol illetve a Hattons honlapjáról származnak.)
Utolsó kommentek