A hétvégén volt a balatonfenyvesi kisvasúton a Kisvasúti nap. Ha tehetem, mindig részt veszek az eseményen, mert Balatonfenyves különleges. A Gyermekvasutat leszámítva sajnos már ez az utolsó működő MÁV kisvasút, korábban pedig arról volt híres, hogy ez legtovább fennmaradt gazdasági vasút Magyaroszágon.  A kisvasúti nap, amellett, hogy mindig emlékezetes szokott lenni a hosszú szerelvények, és az év nagy részében a mozdonyszínben pihenő Mk48-as sorozatú mozdony miatt, idén két rendkívüli különlegességgel is szolgált. A C50-es mozdony hatvanadik születésnapja alkalmából az egyik gépet újjávarázsolták, és feldíszítették, illetve egy kisebb ünnepség keretében a MÁV-Start átvette a kisvasút üzemeltetését.

Az állomáson hatalmas volt a tömeg, két szerelvény is állt benn. Fentebb írtam, hogy a hétköznapi vasútüzemben egyébként nem megszokott, hosszú vonatok miatt is különleges szokott lenni a kisvasúti nap: ez most felettébb igaz volt, mert az Mk48 mögé négy Bax (tudom, most már Ba-w, de ezt úgysem fogom megszokni) kocsi volt besorolva, és a szerelvény végén - nem tudom milyen célból - egy C50-es is lógott. A másik vágányon az ünnepi ruhába öltöztetett C50 és szerelvénye volt, ami egy Bax és egy vadász Bak kocsit jelentett. Ennyi kocsi, és két szerelvény már régen volt Fenyvesen.

Nincs kisvasúti nap szónokok nélkül: ez itt sokszorosan igaz volt, mert a helyi fontosságok ki lettek egészítve mávos csapatokkal is, és így közös erővel sikerült a dolgot hosszúra nyújtani. Felavatásra került az újnak nevezett vágány is... valójában az "új" az első vágány felújítását takarta. A nagyemberek az utolsó síncsavarokat ünnepélyes hangulatban csavarták be, majd fát ültettek az állomásépület előtt. Az ominózus sínpár már négy-öt éve ki volt zárva a forgalomból, mert vonat egyszerűen képtelen volt rajta áthaladni. Ezt a max száz méteres vágányt sikerült felújítani, és ünnepélyes keretek között átadni. A beszédek során elhangzott, hogy éves szinten majd' negyvenezren utaznak a kisvasúton. A negyvenezer fő nem kevés annak ismeretében, hogy a kisvasút a semmibe vezet, Somogyszentpál határába. Nincs nevezetesség, hegy, tó, csárda, fürdő, semmi a közelben - csak egy kis falu - ha más nincs is, csak menni egy kört a kisvonattal. Mégis, éveket kellett várni ennek a száz méteres sínpárnak a felújítására.

Az érdeklődésre jellemző, hogy a négy Bax rogyásig megtelt emberrel, ezért mi inkább a nyílt vonali fotózást választottuk. Párszor már megálltam korábban is fotózni a vasutat, de úgy érzem, vannak még felfedezni való fotóhelyek a vonalon. Aki keresgélés nélküli, gyors sikerre vágyik, simán fotózhat a major felé vezető útról.

Az Imremajor utáni részek is jól megközelíthetőek. Az ív utáni vasúti átjáró jó hely - bár máskor szerintem másképp helyezkedem. A közös kisvasúti-közúti híd is örök téma, itt is kiváló képeket lehet készíteni.

Akik vonattal utaztak, azoknak Somogyszentpálon kis programot szerveztek - ebéddel egybekötve. Mi inkább a hazamenetelt választottuk, eső előtt ki szerettem volna menni a rakodóhoz fotózni. Modellezéshez szerettem volna részletfotókat készíteni.
A látvány a rakodón évről-évre szomorúbb. Itt vannak félredobva a nem használt járművek. Bak kocsik sora rohad a vágányon, közöttük két vadászkocsi is. Ezek anno Bak kocsikból lettek átépítve, új belsőt kaptak  az eredeti kialakítástól eltérő, keményfából készült, rendes asztalokkal, padokkal - még a puskatartó is megvan bennük. A kocsik betört ablakokkal, víztől áztatva rohadnak kinn, pedig kifejezetten adnák magukat, hogy adottságaikat kihasználva a turistáknak egy kis pluszt lehessen nyújtani a kisvasúton - nem beszélve arról, hogy nincs ma olyan kisvasút Magyarországon, ahol lehetne egy autentikus, C50-ből és Bak kocsikból álló szerelvényen utazni.

Hasonló a sorsuk az a nyári szezonra, tehervagonokból átépített nyitott kocsiknak is. E mellett láthatók ott zárt és nyitott kocsik is - például a Jah nyitott kocsi gazdasági vasutakon rendszeresített Ja sorozatú testvére, amelyekből ezeken kívül a GYV-n lelhető fel még egy példány. Minden az enyészeté...

Kissé szomorkásra sikeredett a poszt vége, de senkinek sem szeretném elvenni a kedvét a következő kisvasúti   naptól. különleges esemény ez minden évben - élményszámba megy Mk48-at látni, fotózni ekkora vonattal a GV-n - vagy csak utazni egyet a vonaton.