A mostani poszt úgy született, hogy Írtam a ROCO 2012-es újdonságlapjáról, és megemlítettem benne a 310-es gőzös modelljét.Modelleztem volna is egy kicsit még aznap, de mivel elpakoltam a vizesmatrica-pakkom, a program lakásfeltúrás lett. A matricák utáni keresgélés közben a kezembe akadt egy nagy boríték, amiben régi papírképeim tartottam, és volt köztük pár, a 310-esről készült kép. Arra gondoltam, időnként érdekes az embernek régi képeit visszanézni, nem csak a nosztalgiázás miatt, hanem a sokszor megismételhetetlen képekből az ember utólag sokat tanul. Gondolok itt a hogyan ne fotózzunk... dologra.
Kicsit továbbvittem a fonalat, és az jutott az eszembe, hogy a régi képek visszanézése mások számára is érdekes lehet. Ezért a mai poszt egy strasshofi gőzösparádés kirándulás emlékére született. Anno a MÁV Nosztalgiával utaztam, az Árpád sínautóbusszal. A kirándulás két dologból volt érdekes: először utaztam az Árpáddal, és ekkor voltam először külföldi gőzösparádén. A képek - remélhetőleg - nem megismételhetetlenek, csak érdekesek.
Négy gőzös résztvevője volt a parádénak: a 310-es, két osztrák szertartályos gőzös, és a magyar 242-es. A Strasshof kiváló hely egy ilyen rendezvény lebonyolítására: a fűtőház előtti párhuzamos vágányokon a mozdonyok tudtak oda-vissza "parádézni", míg a nézőközönség kulturáltan a legszélső vágány melletti kordon mellől tudott bámészkodni és fotózni.
A fő attrakció persze hogy Gölsdorf legszebb mozdonyának tartott 310-es volt. Míg a német gyorsvonati gépek a puszta erőt sugallják, ez a mozdony inkább egy műalkotásnak tűnik. Karcsú, magas kazánjával, egyedi, máshoz nem hasonló kinézetével tényleg egy igen szép gép sikeredett anno.
Míg a 310 a megjelenésével, a szertartályos gépek az indulásukkal arattak nagy sikert. Kis kerekeik révén "hirtelenebb" tudtak elindulni, nagy gőzfelhőket eregetve. Persze pont nagy gőzfelhős képeket nem szúrok most be ezekről a gépekről, mert az akkori fényképezési technikám - finoman szólva - nem tette lehetővé mindig hibátlan képek készítését.
A magyar 242-es szintén nagy szenzáció volt. Én is ekkor szemléltem meg a mozdonyt közelebbről - valahogy korábban mindig kimaradt. Az osztrák vasútbarátok hasonló helyzetben lehettek, mert vadul kattogtatták a fényképezőgépeiket. Tetszett nekik az áramvonalas gép, igazi kuriózum - Európában, ha jól tudom, nincs másik ilyen működőképes burkolt gőzmozdony.
Ez volt az első "Anno" poszt. Ha valaki kedvet érez megosztani a jövőben hasonlóan régi fotóit, akkor ne fogja vissza magát, lássuk, milyen képek lapulnak a fiókja mélyén.
Utolsó kommentek